A "" kifejezés eredménye:

Mint minden kapcsolatban ebben is voltak jó és rossz dolgok vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy jó és rossz hónapok?! De, azt mondják mindenkire csak úgy szabad visszaemlékezni, ha szép emlékeket idézünk fel. Hát nekünk volt egy pár pl. amikor a naplementében motoroztunk és lehet, hogy sokaknak túl nyálas lesz, de ez így volt és így volt szép...

Egyszerűen nézek ki a fejemből és gondolkodom, hogy most írjak e vagy ne, foglalkoznak-e velem vagy nem? Tudom ezermillió levél érkezik, és lehet, hogy az én problémám semmiség, de valahol úgy érzem, nincs tovább, és lépnem kell, mert nekem ez már gond számomra...

Ne szomorkodj, mert...
Nincs ötletem!
Nézz csak körbe mi jó maradt a világra:
Üres halmaz.
Meghalt a Jóság, pedig jó ember volt...

- Válaszolj már!
- Jól van. Ki vagyok? A nevem Gábriel. Mit akarok? Most már téged. És hogy mit csináltam veled? Meg haraptalak.
- És akkor most mi vagyok?
- Nemsokára vámpír, most még csak félvér, szóval jobb lesz, ha jól viselkedsz.
- Ugyan miért?
- Mert amíg félvér vagy, addig kedvemre játszhatok veled, úgy hogy ne akarj nagy kislány leni, és erősködni, mert csak megjárod...

Tamika azt tervezte, ma meglátogatja a dszin várát és visszalopja a könyvet. Aznap éjszaka csinált egy dimenziókaput, hogy eljuthasson a Tower fővárosába és majd onnan fog bejutni valahogy a palotába. Pontosabban fognak bejutni, mert Rion ragaszkodott hozzá, hogy vele menjen. Borzasztó! Mintha egyedül nem bírná megcsinálni. A férfiak hajlamosak azt hinni, a nőknek feltétlen szükségük van rájuk. A legtöbb esetben azonban ez egyáltalán nem igaz...

- A nevem Sebastian. Azért hoztunk ide, mert veszélyben voltál, ha az a farkas megtámad, akkor meg öl, azt pedig nem hagyhatom. Neked élned kell.
- Miről beszélsz? - kérdeztem elképedve
- Majd megérted, idejében mindent elmondok, csak annyit kel még tudnod, hogy veszélyben voltál egy ideje. Most nem akarlak fárasztani, pihenj csak - mondta majd adott egy puszit a homlokomra...

Olyan érzés foglya vagyok
Miből nem szabadulhatok
Fogva tart, örökké kínoz
S nem hagy soha nyugodnom...