Homályba vész a suttogás,
Egykor Te kellettél, senki más.
Elhaló képek, s pillanatok,
Bennem élnek a mozdulatok.
-"Szeretlek"- nem súgott már,
Szíved tőlem messze jár.
Homályos szürke évek, s naplómban a lapok,
De inkább vígasztal, hiszen szabad vagyok.
Szemem még a múltba néz,
Pedig nincs ott más, csak Te és én.
-"Szeretlek"- súgom halkan,
Szívem utánad kutat az úton.
Fényes, vidám napok,
A fájdalom elmúlt, újra boldog vagyok.
Újra itt vagy, homályosak a sorok,
Szívemből a vér a testemen csorog.
-"Szeretlek"- súgod most újra nekem,
S én boldogan örök álomra hajtom a fejem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?