Homályba vész a suttogás,
Egykor Te kellettél, senki más.
Elhaló képek, s pillanatok,
Bennem élnek a mozdulatok.
-"Szeretlek"- nem súgott már,
Szíved tőlem messze jár.
Homályos szürke évek, s naplómban a lapok,
De inkább vígasztal, hiszen szabad vagyok.
Szemem még a múltba néz,
Pedig nincs ott más, csak Te és én.
-"Szeretlek"- súgom halkan,
Szívem utánad kutat az úton.
Fényes, vidám napok,
A fájdalom elmúlt, újra boldog vagyok.
Újra itt vagy, homályosak a sorok,
Szívemből a vér a testemen csorog.
-"Szeretlek"- súgod most újra nekem,
S én boldogan örök álomra hajtom a fejem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...