Végítélet Könyvei - részletek

„És hírnökök szállanak a csarnokból alá,
És akkor az egek felhőkkel takartatnak,
És a hírnökök után jő a véres Halál,
És az ellenség kutyái hamuvá válnak…”
(Æðelgar)

„Majdan lángokba borulva,
Félelemtől ordítva
Testvérek rontanak egymásra”
(Illtyr)

„Akkor a farkas szólítja fivéreit s veszett kígyókra veti magát”
(Fluðar)

„Terjed, mint pestis a háború végeztével,
Árnyak közt járva széttépett lelkével”
(Eldred)

„Próféta lettem, felsőbb akaratból
Látom, mit más nem lát a zavaros árnyéktól.
Láttam, hogy egyszer eljő a Végítélet,
Fényre lépve ellenkezésben nem látok értelmet”
(Baewulf)

„Hallottam megtört szívek kiáltását,
Éreztem tépett lelkeik fájdalmát.
Holnap teljesül, mit írt a Próféta,
Holnaptól ellenséges fejek hullanak a porba”
„…Ímé, eljött hajnala a vésznek,
A népek utolsó békéjükből ébrednek.
Érdemtelenek élete szakad ketté mostan,
Nyughatatlan lelkük száll az éjszakában.
De nincs még vége ez utolsó harcnak,
A legyőzöttek mindig bosszút óhajtanak.”
(Brænwen)

„Fivér küzd fivérrel,
Mindent pusztító hévvel,
A lányok bátyjuktól szülnek
Vérükben fertőzött gyerekeket,
Az ember gonosz kéj játékszere,
Eljött a fegyverek ideje,
A pajzsok összetörnek,
A szél pusztít, s a Farkas öl,
Mielőtt a világ összedől.”
(Hagratir)

„Őrző! Meddig még a lét
S meddig vár az éj?
Szólt az Őrző: várd az utolsó nap fényét…”
(Elandir)

„Visíta holló látván fiai vérét folyni,
De nem segít, hagyja őket halni”
(Deroven)

„A kor napja lebukik a háború kezdetében,
S minden elvész a néma sötétségben.
Majd egyszer a halottak árnya fölött
Új kor hajnala ébred a régi romjai között.”
(Athelas)

„Mikor lét-nemlét köt össze mindent,
Mikor nem ér semmit a test, idebent,
Akkor végre véget érnek a harcok,
Akkor már nyugodtabbak az arcok.
Mikor szégyelli az ostoba évezredeket,
Az Ember végre felnő, elhagyja a gyarló éveket.
Mikor feledésbe merülnek mind a véres csaták,
Új idő kezdődik, a hírnökök elhozzák.”
(Leontin)