A tükör

A felkelő nap sugarai beszöktek a sötétítő függöny nem takarta réseken, hogy végigsimogassák az ágyon fekvő, takaróba burkolt alakot. Emma már ébren volt egy ideje, és magának sem tudta volna megmagyarázni, mi ébresztette fel. Az álomtalan, mély alvás után most úgy érezte, teljesen kiürült. Eddig csak feküdt mozdulatlanul az ágyon és hallgatta a ház apró neszeit. Hiába telt el már három hónap a beköltözése óta, még mindig nem tudta elhinni, hogy ez a ház valóban az övé. Hosszú keresgélés után egészen véletlenül akadt rá az apró betűs hirdetésre: Régi építésű ház, teljes berendezéssel, sürgősen eladó!
Először csak a kíváncsiság hajtotta a hirdetésben megjelölt címre, de úgy érezte beteljesült az álma, amikor meglátta az épületet. A repkénnyel futtatott homlokzat, az üvegház típusú hatalmas, fedett terasz, a fákkal övezett parkszerű földterület, kis sziklakerttel… azonnal beleszeretett.

A tulajdonos, Adam Kingsley nagyon kedves volt hozzá. Családi okokra hivatkozva hirdette meg sürgősségi jelleggel a házat, és hajlandó volt engedményeket tenni, amikor elmesélte neki, hogy milyen régóta keres már magának lakást, és igaz, hogy a teljes összeg még nem áll rendelkezésére, de ha meg tudnak egyezni, akkor két részletben ki tudja fizetni a férfi által kért árat. Adam körbekísérte a házban, és Emma egészen elámult a belső tér szépségétől. A földszintet a hatalmas nappali uralta, kényelmes bőrkanapéval és süppedős fotelekkel. A konyha meglepően tágas és a modern berendezések sem tudták elvenni a helyiség régimódi báját. Az emeleten lévő két hálószoba kifejezetten a pihenést szolgálták, a falak színei megnyugtatóak és melegek, az ágy rendkívül kényelmesnek tűnt, Emma legszívesebben ki is próbálta volna, de nem akart komolytalannak tűnni a férfi előtt. A fürdőszoba egészen egyszerűen eszményi volt: hatalmasnak tűnt, főleg ha összehasonlította jelenlegi garzonlakásának méreteivel. Az egész épületben érezhető volt a tulaj ízlése, a nő mégsem érezte, hogy bármin is változtatnia kellene. Annyira megtetszett neki a ház, hogy legszívesebben azonnal be is költözött volna, de erre még várnia kellett egy hetet. Aláírták az adásvételi szerződést és Emma átutalta az első részletet.

Adam meghívta egy ebédre, ami meglepően kellemesen telt. A férfi rendkívül szórakoztató társaságnak bizonyult és Emma váratlanul azon kezdett gondolkodni, hogy vajon Adam kapható lenne e másra is, nemcsak egy ebédre? Meglepődött önmagán, nem volt az a csábító démon típus. Túl izmos volt ahhoz, hogy érzékinek lehessen nevezni, a hosszú ideje tartó sport iránti szenvedélye elvette testének nőies vonalat, mostani állapotában inkább hasonlított egy olimpia előtti élsportolóra, mintsem egy élvhajhász nőre. Most mégsem tudta visszafogni csapongó gondolatait, pohara felett vizslatta a férfit, elábrándozott azon, hogy milyen lehet a csókja, vajon önző vagy adakozó az ágyban, és milyen lehet az, ha feszes, izmost testéhez szorítja? Volt a férfiban valami izgatóan veszélyes. Túl sötétek voltak a jegyei: sötét haj, majdnem fekete szemek, öltözködése is kissé komor, nem, mintha nem állt volna jól neki a szín. A következő pillanatban pedig egy egészen váratlan mosolytól szinte felizzik az arca, és észvesztően jóképűvé válik. Emma megzavarodott egy kissé, szeretett volna még találkozni Adam-mel, de nem akart neki felkínálkozni, és nem érezte jelét annak, hogy a férfi hasonló gondolatokat táplálna irányába. Nem mintha nem lett volna kellően udvarias vele, egyszerűen csak rendkívül zárkózottnak tűnt.

Elmosolyodott az elmúlt hónapok kellemes emlékei miatt, nagyot nyújtózkodott és felült az ágyban. Mozgást érzékelt a szeme sarkából, odafordította a fejét, és megkönnyebbülten sóhajtott fel. A tükör. Egy a sok közül. Nem úgy ismerte meg Adam-et, mint aki annyira hiú lenne, hogy állandó késztetést érezzen arra, hogy bárhová is megy a házban, bele tudjon nézni egy tükörbe, mégis szinte megszámlálhatatlanul sok volt belőle elhelyezve minden helyiségben. Rákérdezett a férfinál, aki egy kicsit zavarba jött a kérdéstől, aztán közölte vele, hogy egy belsőépítész ismerőse tanácsára szerelt fel ennyi tükröt, hogy a helyiségek még tágasabbnak tűnjenek, aztán gyorsan másra terelte a szót, Emma pedig szépen lassan hozzászokott a tükrök jelenlétéhez.

Egyre több alkalommal találkoztak Adam-mel, hol egy kávéra futottak össze valami kellemes helyi kávézóban, hol vacsorára invitálta a férfi, de minden esetben kifogástalan úriemberként viselkedett vele, Emmát pedig egyre jobban foglalkoztatta a gondolat, milyen lehet, ha a férfi végre megszabadul ettől a kimért viselkedéstől, és végre lehull róla a tartózkodás jelmeze. Azon vette észre magát, hogy a kelleténél kihívóbban öltözködik, és szinte minden alkalmat megragad arra, hogy hozzáérhessen a férfihez. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy Adam ne érezze a köztük lévő egyértelmű vibrálást, de mégsem fedezte fel egyetlen alkalommal sem, hogy a férfi esetleg valami többre gondolna vele kapcsolatban.
Határozottan kelt fel az ágyból, az ablakhoz lépett és széthúzta a nehéz bársony sötétítőt. Vakító napfény áradt be az ablakon, elvakítva a nőt. Egy pillanatra becsukta a szemét, és élvezte, ahogy a fénysugarak felmelegítik a testét, azután körbenézett a szobában, gyorsan beágyazott, majd a fürdőszobába indult. Szinte hideg vízzel zuhanyozott le, szerette a víz cseppjeinek szurkálását a bőrén, a zuhany felfrissítette. Nem törölközött meg, puha, meleg köntösbe burkolózva, mezítláb ment le a konyhába. Készített magának egy habos kávét, és megevett egy natúr joghurtot. Elgondolkodva nézett ki az ablakon, lassú kortyokban iszogatta az időközben megfelelő hőmérsékletre hűlt kávéját. Elöblítette a csészéjét, és felszaladt a szobába. Melegítőt vett fel, hosszú haját copfba kötötte, bekapcsolta az mp3 lejátszóját, és elindult futni.

A magára hagyott, üres házban semmi sem mozdult. A nő által felkavart porszemek lassan hullottak alá a padlóra, a falióra ütemesen kattogott, egyik másodperc telt a másik után. Lenn, mélyen a ház alatt, két férfi nézte az immár üres ház belső terét a tükrökbe szerelt kamerákon keresztül. A helyiség, amiben voltak, nem szerepelt a ház tervrajzában. Külön, a háztól független rendszer biztosította a levegő és áramellátást. A technikailag csúcsminőségű kamerák észrevehetetlenek voltak a tükrök mögött, és a ház minden területét belátták vele. Itt lenn, ebben az ablaktalan helyiségben egy egész falat elfoglaltak a kamerák képeinek közvetítésére felszerelt monitorok. A különböző szögekbe beállított kamerák képei folyamatosan váltották egymást, de a monitorok előtti konzolokkal irányítani is lehetett őket, megállítani, esetleg rögzíteni a kívánt kamerát, ahogy a felhasználó igényei diktálták.

A két férfi között érezhető feszültség vibrált. Egyetlen szó nélkül nézték végig Emma reggeli készülődését, és azt, ahogy becsukja maga mögött az ajtót. Már ismerték a nő szokásait, tudták, hogy legalább egy óra áll rendelkezésükre. Egymás arcát nézték a monitor képernyőjében, úgy vitatkoztak egymással.
- Idő van Adam. Tudod, hogy veszélyes, ha túl sok ideig állsz le egyetlen nővel. Te is tudod, hogy minden egyes nappal jobban kötődsz hozzá…
- Ő más, Peter. Nem tudom megmagyarázni miért, de ő más, mint a többiek. Nem akarom, hogy ő is azok sorsára jusson. Kell nekem.
- Nem fog működni. Te is tudod, hogy nem működik másként. Emlékezz Jennára. Hagytam, hogy a tiéd legyen. Hagytam, hogy megszeresd. Hagytam, hogy vele élj. Egyedül. Nem voltam veled, és nem működött. Szükséged van rám, mint ahogy nekem is szükségem van rád. Mi nem tudunk normális életet élni.


Adam megrázta a fejét és lecsukta a szemét. Még mindig fájt neki Jenna emléke, és mégis igazat kellett adnia Peternek. Alig két éve volt, hogy Jenna feltűnt a színen, és ő fellázadt az ellen, ahogy éltek. A módszer mindig ugyanaz. Sürgősségi jelleggel hirdetik meg a házat, egyedülálló nőt keresnek. A hirdetés mindig csak addig aktív, amíg meg nem találják a megfelelő személyt. Adam az, aki találkozik a lehetséges jelölttel, mindig is ő volt az, aki jobban tudott bánni az emberekkel, legfőképpen a nőkkel, Peternek más az erőssége. Adam hódítja meg az áldozatokat, és Peter végez velük. Jenna volt az első nő, akibe Adam beleszeretett. Elbűvölte a nő humora, az élethez való hozzáállása, lelkesedése. És nem akarta átadni Peternek. Egy, a maihoz hasonló beszélgetés akkor is lezajlott közöttük, de akkor Peter visszavonult, és hagyta, hogy Adam kipróbálja az életet nélküle, hagyta, hogy megpróbálja, tud e normálisan élni. Nem kellett sok idő, míg Adam rádöbbent, hogy Peter nélkül szinte semmihez sem tud kezdeni. Nem talált többé izgalmat Jennában, nem tudott vele szeretkezni, mert tudta, hogy Peter nincs ott a tükrök mögött. Az tudta felizgatni a legjobban, hogy tudta, Peter ott van abban az ablaktalan helyiségben és végignézi, ahogy ő szeretkezik az aktuális kiválasztottal, és tudta, hogy Peternek az okoz kielégülést, hogy tudja, ő végignézi, ahogy végez az áldozattal. Jenna nem értette, mi történt azzal a kellemes, kedves, és vonzó férfival, akivel megismerkedett, és miért lett ilyen szótlan és mogorva. Végül Adam nem bírta tovább, és kérte Petert, felejtsék el a veszekedésüket és folytassák ott, ahol azelőtt abbahagyták. Peter nem rótt fel neki semmit, megnyugtatta, hogy semmi sem változott köztük, és Adam akkor este csodálatos kéjjel ajándékozta meg Jennát. A tudat, hogy Peter újra vele van, szinte szárnyakat adott neki. Amikor eljött az idő, Peter vette kezelésbe a nőt, és ő végignézte, ahogy az élet eltávozik a nőből, látta Peter örömét és élvezetét, amit a gyilkosság váltott ki belőle, és rádöbbent, mennyire hiányzott neki a testvére.

De most újra felébredt benne az önállóság és egyedüllét utáni vágy. Emma valóban más volt, mint a többiek. Adam természetesen észrevette, hogy a nő vonzódik hozzá, és érezte, hogy nem ütközne ellenállásba, ha megpróbálná elcsábítani. Mégsem akarta megtenni ezt az utolsó lépést, mert azzal csak egyre közelebb kerülne Emma halálához. Tudta, hogy ha együtt maradnak, át kell adnia Peternek, mert másként nem tudják eltávolítani a házból. Ráadásul szükségük volt a pénzére, amit a házért adott. Fedezniük kellett a költségeiket, mert minden egyes áldozat után súlyos pénzeket kellett elkölteniük, hogy eltüntessék a nyomokat. Nem követhettek el hibát, és eddig egyetlen alkalommal sem merült fel senkiben, hogy nekik közük lenne az eltűnt személyekhez. Adam kezdett belefáradni ebbe az életbe. A folytonos kutatás a megfelelő nő után, azután a csábítás folyamata, amely persze kellemes volt, sőt némely esetben több, mint kellemes, de egyiknél sem tudta elfelejteni, hogy csak ideiglenes állomásként szerepelnek az életében, és hamarosan meghalnak. Azután a gyilkosság nyomainak eltüntetése, a hamis nyomok létrehozása, hogy megtévesszék a rendőrséget, és hogy elvarrják a hozzájuk vezető szálakat. Ezután hosszabb-rövidebb pihenő következett, ennek az időtartama mindig attól függött, hogy Peterben mikor ébred fel újra a gyilkolás utáni vágy.

Már gyermekkorukban is mindig Peter volt az, aki belevitte Adam-et a csínyekbe. Középiskolás koruk vége felé kezdtek keményebbé válni ezek a gyerekcsínyek. Kisállatok meggyilkolásával kezdődött. Adam az első alkalommal rosszul lett, rosszullétét nem is annyira az állatka fájdalma és szenvedése okozta, hanem testvére gyilkosság okozta élvezete. Akkor nagyon megijedt, és próbált elhidegülni testvérétől, de Peter mindenütt ott volt vele, halkan duruzsolt a fülébe, elhitette vele, hogy ez mennyire jó dolog, egészen addig, míg Adam újra hajlandó volt vele részt venni egy gyilkosságban. Peter unszolására odaszorította a kezét a vergődő nyúl bolyhos bundájára, tenyere alatt érezte az állat eszeveszett gyorsasággal verő szívének minden dobbanását, és egészen addig tartotta rajta a kezét, amíg az állat ki nem múlt. Kicsordult a könnye a meghatottságtól, ahogy egyre lassabban és egyre kevesebbet vert a nyúl szíve, míg a teste végül mozdulatlanságba dermedt. Ő nem lett volna képes a gyilkosságra, de érezte Peter örömét, ahogy azokat elkövette, és testvére egy ideig megengedte, hogy ezek az utolsó pillanatok az övéi legyenek. Kimondatlan egyezség született közöttük, kapcsolatuk szilárdabb lett, mint valaha.

Módos szüleik váratlan halála után meglehetősen nagy összegű vagyonhoz jutottak, az örökség része volt ez a ház is. Természetesen Peter ötlete volt a ház átalakítása. Egymástól messze élő és dolgozó szakemberekkel kiviteleztették a pince kiépítését, és komoly összegekkel biztosították ezeknek az embereknek a titoktartását. Már az első, valódi gyilkosságuk is majdnem tökéletesen sikerült. Adam élvezte a vadászatot, tetszett neki, hogy ő kapta a hódító szerepét, ki is használta minden percét. Hihetetlenül felizgatta a gondolat, hogy testvére minden egyes mozdulatát figyeli a tükörbe szerelt kamerákon keresztül. Nem gondolt bele, hogy mennyire abszurd és beteg ez a kapcsolat, ami köztük van, egyszerűen meg sem fordult a fejében. A legnagyobb tükör előtt szeretkezett az első áldozattal, elképzelte testvére szemét a kamera másik oldalán, és miközben az élvezet csúcsára juttatta partnerét és saját magát is, csak arra tudott gondolni, hogy Peter ott van vele.
Később, a gyilkosság után együtt ültek a hulla felett és közösen cigarettáztak, úgy beszélték meg, mi a következő teendőjük. Nagyon óvatosnak kellett lenniük, nehogy a hatóságok figyelmébe kerüljenek. Mindig körültekintően választották ki a soron következő áldozatot: csak egyedülálló, lehetőleg magányosan élő fiatal nő jöhetett számításba, olyan, aki szereti a visszavonult életet, nincsenek barátai és családja.

Sokáig tökéletesen tudtak együttműködni, Adam most mégis besokallt a gyilkosságoktól. Állandóságra vágyott, kezdte unni a mindig változó felhozatalt, és hiányozni kezdett neki a sohasem tapasztalt érzelmi meghittség. Hitte, hogy Emmával el tudna jutni erre a szintre. A sok együtt töltött idő alatt megismerte a nőt, az álmait, és vágyni kezdett rá: érezni akarta a csókját, bele akarta temetni az arcát a nő párnán szétterülő hajába, bele akart temetkezni a testébe, de úgy, hogy amikor ez megtörténik, ne legyen ott kettejükön kívül senki. Erőt érzett magában arra, hogy ezt meg tudja valósítani, és tudta, hogy Peternek ez nem fog tetszeni. Ismerte minden gondolatát, tudta, mit fog mondani, és úgy érezte elég felkészült ahhoz, hogy félrelökje a kifogásait.

Kinyitotta a szemét és visszanézett Peterre.
- Neked nem hiányzik, hogy csak magad legyél? Neked nem hiányzik, hogy egy nő fogadjon
a csókjával, amikor hazaérsz? Kielégít az, ahogy élsz, ahogy élünk? Mert engem nem. Én többre vágyom.
Peter keserűen elmosolyodott. Tudta, hogy óvatosan kell fogalmaznia, ahhoz, hogy Adam vele maradjon.
- Köztünk különleges kapcsolat van, Adam, és ezt te sem tagadhatod. Nem tudom, miért alakult így az életünk, de tudom, hogy ez a sorsunk. Együtt kell maradnunk, mert egymás nélkül semmik vagyunk. Sajnálom tesó, hogy ez jutott nekünk, de meg kell értened, hogy nem tudunk másként élni. A szíved mélyén te is érzed, hogy igazam van. Élvezd, amíg van rá lehetőséged, annyi időt adok neked, amennyire szükséged van, de ez nem változtat semmin. Meg kell halnia, mielőtt rájön valamire. Én is kedvelem, különlegesebb, mint az eddigiek és vágyom rá, hogy lássalak benneteket együtt. Tudom, hogy nagyon kívánod már. Hát tedd meg, amire vágysz, nem foglak sürgetni, de nem tudok elszakadni tőled. Te vagy az ikrem, a másik felem és nem tudok nélküled élni.
Adam végig a testvére szemébe nézett és tudta, hogy igazat mond. Meghatotta az őszintesége,
és nem tudta megakadályozni, hogy a könnyek elfussák a szemét.

Halk sípolás jelezte, hogy bekapcsolt a házban elhelyezett mozgásérzékelő. Egyszerre néztek fel a bejárati ajtóra irányított kamera kijelzőjére, és látták, ahogy az izzadt és fáradtan ziháló Emma belép az ajtón. Végignézték, ahogy a konyhába megy, és ásványvizet vesz elő a hűtőből, amit nagy kortyokkal fogyaszt el. A nő lassú léptekkel felment a lépcsőn, és a fürdőszobába menet levetkőzött. Kecses, izmos, arányos teste apródonként került elő a ruhák alól, pár pillanattal később anyaszült meztelenül állt a fürdőszobai tükör előtt. Haját leeresztette és megnyitotta a zuhanycsapot. Hamarosan gőz homályosította el a fürdőszobai tükrök felszínét, a zuhanyból felcsapódó forró víz párája lecsapódott a hideg üvegeken. Peter megnyomott a kezelőfelületen egy gombot, amivel aktiválta a tükrök mögött elhelyezett fűtőszálakat, így pár percet kell csak várniuk, és a kép újra kitisztult. Egyre nagyobb izgalommal figyelték a nőt, aki teljesen zavartalanul zuhanyozott. Halkan dudorászott magában, majd, hirtelen ötlettől vezérelve elzárta a csapot és kilépett a zuhany alól. A fürdőszobaszekrényből borotvát és habot vett elől. Alaposan felrázta a borotvahabot, mellei finoman ugrálva követték karjának heves mozgását. Diónyi méretű habot fújt a kezére, és lágy mozdulatokkal bekente vele a hónalját, levette a borotva tetejét, és gyakorlott mozdulatokkal megszabadította magát a szőrtől. Ezt megismételte a másik oldalon is, majd a lábait vette kezelésbe. Amikor végzett, alaposan végigmérte a tükörképét. Végigsimított a mellein, bimbói nedvesen meredtek előre. Oldalt fordult, keze lapos hasára csúszott. Tetszett neki, amit látott, mindig is elégedett volt a testével, persze meg is dolgozott keményen az eredményért. Újra szembefordult a tükörrel, és kezét a formára borotvált szemérmére tette. Elmosolyodott, és megint a borotvahabért nyúl. Gondosan bekente magát mindenhol, egyik lábát felrakta a csap szélére, és óvatosan teljesen csupaszra borotválta magát. Pár pillanatig gyönyörködött az eredményben (éppúgy, mint a tükör másik oldalán lévő két férfi), majd visszament a zuhany alá, és befejezte a fürdést.

Peter finoman elmosolyodott, ahogy meghallotta Adam ziháló lélegzetét. Ebben a stádiumban Adam-é az élvezet, így ő viszonylag nyugodtan tudja szemlélni az eseményeket. A kukkolást mindketten ugyanolyan mértékben élvezték, ez ellen Adam-nek sem volt soha, semmilyen kifogása. Legszívesebben összedörzsölte volna a tenyerét elégedettségében, hiszen nagyon jól haladtak a dolgok. Sokkal jobban szerette, ha Adam egy kicsit beleszeret az aktuális áldozatba, mert ilyenkor mindig szebben szeretkezett. Az érzelem nélküli dugás nem igazán ébresztette fel Peter-ben azt a bizonyos érzést, ami miatt nem tudta abbahagyni. Volt olyan jelentkező, akit azért vétózott meg, mert érezte, hogy Adam nem tudná szeretni azt a nőt. Mindig csak olyan alanyhoz adta a beleegyezését, aki meg tudta nevettetni Adam-et, mert tudta, hogy testvére milyen nehezen oldódik fel. Akivel viszont együtt tudott nevetni, azzal biztosan szép együttlétet tud majd megélni. Peter szerette magával elhitetni, hogy ő a jóságos idősebb testvér, aki odafigyel az öccse érzelmeire, de nem akarta tudni, hogy Adam minden egyes szeretett személy elvesztésekor maga is meghal egy kicsit. Emma jó választás volt. Adam ritkán ellenkezett vele, és az, hogy Emma esetében ezt megtette, azt jelentette, hogy kivételesen kedves a szívének ez a nő. Peter nem érzett lelkiismeret furdalást a testvére derékba tört érzelmei, élete miatt. Az előbb igazat mondott neki: szüksége volt Adam-re. Csak általa tudta kiélni az élvezetét, senki más nem tudta kielégíteni. Egyetlen alkalommal került szexuális kapcsolatba egy lánnyal, de csúfosan kudarcot vallott, amit azóta sem tudott feldolgozni. Akkor legszívesebben megfojtotta volna azt a lányt, de uralkodott magán, inkább kitekerte egy galamb nyakát, majd megölt még egyet és még egyet, míg azt nem érezte, hogy a haragja lassan elmúlik. Amikor magához tért ebből a lila ködös állapotból, vagy egy tucat döglött galamb hevert körülötte. Apja díjnyertes postagalambjai voltak ezek, és Peter pánikba esett. Tudta, hogy nem derülhet fény a tettére, segítségül hívta hát Adam-et, aki elborzadt a pusztítás láttán. Mindig is ő volt a kedvesebb fiú a házaspárnak, így az apa csak szobafogsággal büntette, amikor Adam bűnbánóan bevallotta, hogy szélnek eresztette a galambokat. Az apjuk ezután rengeteg időt töltött el a galambdúcban, várva, hogy a galambjai visszatérjenek, de hiába várta őket. Az igazság pedig soha nem derült ki.

Peter gondolatai visszatértek a valóságba, és Adam-et figyelte, aki belefeledkezett Emma látványába. A nő lágy mozdulatokkal kente be a testét, az olajtól a bőre csillogó és puha lett, Peter látta, hogy Adam nagyot nyel.
- Menj – súgta neki. – és szeretkezz vele. Szeretkezz vele nekem.
Adam visszanézett rá, és bólintott.

Emma élvezte önmaga kényeztetését. A futástól ellazultak az izmai, a zuhany felfrissítette. Ahogy olajos kezével végigsimított simára borotvált testén, Adam-re gondolt és arra, hogy ma este a vacsoránál el fogja csábítani. Magához hívta meg vacsorára, valami könnyen elkészíthető ételre gondolt, amit kevés munkával össze tud hozni. Majd a szexre tereli a szót, és az alkalmas pillanatban meg fogja csókolni. Hogy mi lesz az este vége? Nos, Emma reménykedett, hogy végre egészen közelről is megismeri a férfit. Elmosolyodott, és azon kezdett el gondolkodni, hogy mit is vegyen fel, amikor a csengő „bimm-bamm” hangja végigzúgott a házon. Az ablakhoz futott és Adam autóját látta meg a felhajtón. Megdobbant a szíve az örömtől, és arra gondolt, nem is kell várnia a vacsoráig. Egy szexis selyem köntöst kapott elő a szekrényből, kicsit összekócolta a még mindig nedves haját, és lekocogott a lépcsőn. Nagy levegőt vett, és megigazította magán a köntöst, hogy kellő mértékben látszódjon a dekoltázsa, azután kinyitotta az ajtót.

- Nahát! – kiáltott fel meglepetten – Adam! Hogy kerülsz ide, csak estére beszéltük meg, hogy találkozunk.
- Tudom… – Adam alig tudta kinyögni a választ. Teljesen hihető történetet eszelt ki, hogy miért jött, de egy szó sem jutott eszébe a nő látványától. A frissen mosott haj és a testápoló olaj illata elbódította, szemét pedig nem tudta levenni a köntös szétnyíló elejéről. – Én … látni akartalak… valamit el kell mondanom neked.
- Éppen zuhanyoztam, nemrég értem vissza a futásból. Gyere beljebb, azonnal felöltözöm.
Adam engedelmesen belépett az ajtón, önkéntelenül belenézett az egyik tükörbe. Öntudatlanul mozdult és Emma után nyúlt, ahogy az elhaladt mellette. Megfogta a karját, és maga felé fordította. Magához húzta, kezét a nedves tincsek alatt a tarkójára csúsztatta, a szájára hajolt és megcsókolta. Örömmel üdvözölte, hogy a nő nem tanúsított ellenállást, karjaival egyből átkarolta a nyakát és a száját engedelmesen nyitotta meg a nyelve előtt. Ahogy a nyelvük összeért, Adam-ben elszakadt valami. Végigcikázott a gerincén az élvezet, amikor lélegzetük egyesült, karjának szorítása keményebbé vált. Megszakította a csókot, a karjába emelte a nőt, és elindult vele a lépcsőn, fel a hálószobába. Emma nem tétlenkedett, ingének gombjait nyitogatta, a nyakát csókolta, nyelvével becézte a torkát.

Adam minden erőfeszítés nélkül vitte édes terhét. Gyengéden talpra állította a nőt az ágy előtt, és két kezébe vette az arcát. Aprólékosan nézte meg magának, górcső alá véve a szépen ívelő szemöldököt, a hosszú szempillák alatt csillogó tekintetet, a pisze orr körül elszórt bájos szeplőket, a félig nyitott, telt ajkakat. Lassan hajolt le a nő szájára, lágyan csókolta meg, kiélvezve a csók minden pillanatát. Nyelvével gyengéden kért bebocsátást, és halkan felmordult, amikor megérezte a száj nedves forróságát. Elmélyítette a csókját, szinte magába szívta a nő száját. Kibontotta a köntös övét, kezei apró mozdulatokkal simogatták le a feleslegessé vált ruhadarabot a vágytól remegő nőről. Az ablakokon beáradó napsugár arany fénybe vonta a tökéletes testet. Adam a falitükörre pillantott, és szinte elvakította az onnan visszaverődő fény. Magára hagyta Emmát és behúzta a sötétítő függönyt. Meghitt, meleg félhomály borult a szobára, mely elegendő fényt adott, de mégsem ragyogott elviselhetetlenül.
Lassan, komótosan sétált vissza a nőhöz, gyönyörködött benne, magába itta a látványát. Hagyta, hogy Emma levegye róla az inget, behunyt szemmel élvezte simogató mozdulatait, apró csókjait, amivel szabaddá váló bőrét köszöntötte. Pillanatok múlva meztelenül álltak egymással szemben. Adam magához szorította, és kifulladásig csókolt a nőt. Érezte, hogy Emma az ágy felé húzza, de neki más tervei voltak. Határozott mozdulattal megpördítette a nő testét és hátulról simult hozzá. Emma halkan felsikkantott a hirtelen mozdulattól, és szembe találta magát a földig érő fali tükörrel. Adam a válla felett nézett vele farkasszemet. Lágyan fél oldalra húzta a haját, és úgy hajolt rá a nyakára, hogy egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust.
- Nézd! – parancsolt rá vágytól rekedt hangon és Emmának esze ágában sem volt tiltakozni.
Elbűvölten figyelte, ahogy a férfi rabul ejti a testét. Adam mindenhol ott volt: ajka a nyakát
kényeztette, egyik keze a mellét ingerelte, a másik az ölének titkát tárta fel, úgy játszott a testével, mint zenész a hangszerével. Érezte, hogy a férfi kemény pénisze a fenekének nyomódik, és Emma önmagán meglepődve azt kívánta, bárcsak a férfi kicsit keményebben érne hozzá, ne lenne ennyire gyengéd.

Adam, mintha kitalálta volna a gondolatait, kicsit oldalra fordította, és enyhén meglökte, amitől Emma elvesztette az egyensúlyát és kénytelen volt az ágyra támaszkodni. A férfi ráhajolt hátulról, és végigcsókolta a gerincét. Lassan, komótosan az egyik kezére tekerte Emma hosszú haját, miközben péniszét a nő hüvelyének bejáratához igazította. Tekintetük összekapcsolódott a tükörben, Emma lázasan borzongott meg a férfi tekintetében tomboló esztelen vágytól. Adam összeszorította az állkapcsát és hirtelen a hajánál fogva álló helyzetbe rántotta a nőt, ezzel egyidőben keményen beléhatolt. Emma felsikoltott a váratlan fájdalomtól, és a behatolás okozta hihetetlen élvezettől. Nem tudta nyitva tartani a szemét, teste ívbe feszült, ahogy próbálta minél keményebben rátolni magát a férfi farkára. Szeretkezésük heves és brutálisan kéjes volt. Adam szabad kezével a nő ágyékába temetkezett, ujjai folyamatosan a lágy húst ingerelték, szinte az őrületbe kergetve vele partnerét. Kíméletlenül merítkezett meg a nőben, lökései gyorsak és kemények voltak. Szemét egy pillanatra sem vette le a tükörről, gyönyörét fokozta szeretkező testük látványa, az Emma arcán elömlő letagadhatatlan élvezet. Érezte, hogy tűrőképessége határára érkezett, de látni akarta, ahogy a nő elélvez.

- Nyisd ki a szemed! – követelte rekedten a nőtől, Emma pedig zihálva teljesítette a kérését. Adam finoman elmosolyodott és kicsit hátrahúzta a kezére tekert hajat, ettől a nő nyaka még jobban megfeszült. – Élvezz! – parancsolta Adam, a következő pillanatban lágyan beleharapott a nő nyakának tövébe, oda, ahol a nyak és a váll érzékeny bőre találkozik. Emma szeme elkerekedett a rátörő kéjtől, a gyönyörtől megrázkódott a teste, nem tudta visszafojtani az élvezet sikolyát, sem a megkönnyebbülés kiváltotta könnyeket. Adam elengedte a haját, amitől Emma tehetetlenül előrebukott, támaszt keresve megkapaszkodott az ágy szélében. A férfi mindkét kezével megragadta a csípőjét, és nem korlátozta tovább csípője féktelen mozgását, kíméletlenül gyors lökésekkel jutott egyre közelebb a véghez, míg végül egy utolsó mély lökéssel beleélvezett a nőbe. Fojtottan felnyögött, és megremegett, ahogy gyönyörének nedve lüktetve áradt át a nő testébe, zihálva bukott rá Emma hátára.

Emma reszkető lábai nem bírták tovább tartani kettejük súlyát, még jobban szétnyitotta a lábait, hogy Adam még benne maradhasson, és lassan letérdelt, magával húzva a férfit is. Ráhajolt az ágyra, és a tükör felé fordította a fejét. Még mindig remegett az előbb átélt intenzív élménytől, és látta Adam arcán, hogy a férfi legalább annyira meg van rendülve a közösen átélt élmény intenzitásától, mint ő.
Adam viszonozta a pillantását, lágyan átölelte a nőt, és teljesen ráhajolt, arcát a hátára fektette.
- Nem okoztam fájdalmat? – kérdezte még mindig rekedt, de kicsit aggodalmas hangon.
- Csak annyira, amennyire akartam, hogy fájjon – válaszolta mosolyogva Emma. – Én még sosem … sosem szeretkeztem így senkivel…
- Én pedig még sosem élveztem ennyire. Annyira gyönyörű vagy és olyan … fantasztikus, ahogy átéled az élvezetet. – Adam gondterheltté vált. Próbált a tükör mögé látni, egyszeriben szeretett volna újra beszélni Peterrel, és tisztázni vele, hogy ezek után Emmát nem tudja feláldozni. Valóban nem érezte még ennyire a tökéletes kielégültséget egyetlen nővel sem.
Sóhajtott és finoman kihúzódott a lányból. Most fogta fel, hogy nem használt óvszert sem. Megkönnyebbülten mosolyodott el, és már tudta, hogy mit kell tennie.

Elfordult a tükörtől, felállt, és magára kapkodta a ruháit.
- Mit csinálsz? – kérdezte Emma döbbenten.
- Öltözz fel. Beszélnem kell veled, de ha meztelen vagy, nem vagyok rá képes.
Emma elmosolyodott és végigsimított a testén.
- Én nem bánnám, ha újra kezdenénk …
Adam viszonozta a mosolyt, de megrázta a fejét.
- Én sem vágyom másra, mint, hogy megismételjük az előbbieket, de először el kell mondanom valamit, és ez nem tűr halasztást. Ha túl vagyok rajta, és még mindig akarsz, akkor …
- Megijesztesz – vált komorrá Emma arca. Felkapta a köntösét és felállt.
- Nem állt szándékomban – Adam félni kezdett, hogy nem lesz elég ereje a befejezéshez. – Siess, kérlek.
Emma bólintott és a fürdőszobába ment. Magára csukta az ajtót, és szembenézett a fürdőszobai tükörrel. – Itt az idő – mondta szinte csak magának félhangosan. Gyors mozdulatokkal tisztálkodott, megmosta az arcát is, aggodalmasan szemlélte sápadt tükörképét.

Adam a csukott fürdőszobaajtóra nézett, majd a fali tükör elé lépett.
- Elmondom neki Peter. – szólalt meg halkan - Elmondok neki mindent és itt lesz a vége. Neki is éreznie kell, amit én érzek, és biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni. Vele menni fog, de ehhez fel kell adnom magam … és téged.
Hirtelen Peter arca nézett vissza rá a tükörből.
- Nem teheted! Tönkre teszel mindent!
- Tévedsz. Pont ezzel teszek jóvá mindent. Nem folytathatjuk tovább. Itt a vége.
- Sajnálom Adam, de nem engedhetem. – Peter hangja lemondóan csengett, de a szemében felvillanó határozottság és keménység nem tűrt ellentmondást.
A férfi oldalra fordította a fejét, ahogy a fürdőszoba ajtó kilincse elfordult. Emma tétován lépett be a szobába, a fehérneműjén kívül semmit sem viselt, a hálószobaszekrényhez lépett, kinyitotta az ajtaját, és kivett egy pólót és egy farmert az összehajtogatott ruhák közül. Szemét fürkészve függesztette a férfira, úgy öltözött fel. Érezte, hogy valami megváltozott. A szobában még érződött az előbb megélt gyönyör illata, és még valami meghatározhatatlan feszültség. Adam a tükörből figyelte a mozdulatait, de a testtartása annyira feszes, és olyan … más volt, hogy Emma egy kicsit megijedt. Félni kezdett ettől a férfitől, pedig az előbb még az életét adta volna oda érte, ha kérte volna.

Remegett belülről, ahogy hátat fordított a férfinak, és igyekezett nem mutatni hirtelen feltámadt félelmét. Az ablakhoz lépett, félrehúzta a függönyt, és a szobát elöntötte a napfény. Hátrafordult és ijedten sikoltott fel. Adam közvetlen a háta mögött állt, és valami nagyon megváltozott benne, mintha nem is ugyanaz a férfi lett volna, akivel az előbb szeretkezett.
- Jézusom, de megijesztettél! – Emma reszketve emelte kezét a nyakához, és felnézett a férfi arcába. Kegyetlen, ijesztően kegyetlen tekintet nézett rá vissza, Adam szeméből olyan leplezetlen gyűlölet sugárzott, amitől elakadt a lélegzete. – Adam? – kérdezte elvékonyodó hangon.
- Téves – A férfi arca cinikussá vált, szája sarkában keserű mosoly jelent meg. – A nevem nem Adam. Peter vagyok, és meg kell mondjam, eddig te vagy a legjobb kis ribanc, akit a kedves öcsém megdugott. De már nincs szüksége rád, és most rajtam a sor, hogy élvezzelek.
Emma a félelemtől elkerekedett szemmel nézett fel az előtte álló férfi arcába.
- Nem értem… Adam, megijesztesz…
Reagálni sem volt ideje, mert a férfi megütötte. A kézfeje keményen csattant az arcán, Emma feje hátravágódott a kemény pofontól.
- A nevem Peter! – üvöltötte a férfi, magához ragadta a nőt és megrázta – a nevem Peter, te szuka! Adam elment, itt hagyott téged nekem, mint ahogy eddig minden nőjével ezt tette. Nem vagy különb a többi kurvánál és nem is érdemelsz többet náluk! Meg fogsz halni szépségem, és ÉN élvezni fogok minden egyes pillanatot, ahogy az élet eltávozik belőled. Ne félj, Adam is osztozik az élvezetemben, mindig osztozik, ő is élvezi, pont úgy, ahogy én, hiába is tagadja! – a férfi közvetlen közelről ordított a nő arcába, és Emma rettegni kezdett, hogy a segítség későn érkezik, számára túl későn.

Tehetetlenül roskadt a földre, ahová a férfi lelökte, és lázasan gondolkodott, hogyan meneküljön meg ebből a helyzetből. Minden eddigi tudása hirtelen semmivé vált, nem tudta alkalmazni a kiképzés alatt megtanultakat, egyszerűen tehetetlenül nézte, ahogy a férfi elborult arccal egyre közelebb jön felé….
A következő pillanatban felsikoltott, ahogy a férfi háta mögött lévő ajtó szilánkokra robbant, és maszkos kommandósok áradtak be az ajtón, „Fel a kezekkel!” felszólítást üvöltve, pisztolyt szegezve támadójára. Adam/Peter döbbenten fordult hátra, védekezésre képtelenül tűrte, hogy a földre szorítsák, a hátára térdeljenek és megbilincseljék. Emmára nézett, és az őrült arckifejezés eltűnt az arcáról.
- Bocsáss meg Emma. Szeretlek… Bocsáss meg ….
Emma a szájára szorította a kezét és zokogni kezdett. Adam felé nyújtotta a kezét és megsimogatta az arcát.
- Én is szeretlek Adam… és te bocsáss meg nekem… én …
- Hadnagy? Jól van? – az egyik maszkos kommandós lépett Emmához, és a karjánál fogva felsegítette a földről. Emma még látta, ahogy Adam szeme elkerekedik a döbbenettől, mielőtt az őt lefogó rendőrök elvonszolják.
Emma sokkos állapotban rázta meg a fejét, és csillapíthatatlan, görcsös zokogás rázta meg a testét.

Epilógus

Emma szomorúan nézte az ablakon keresztül az ágyhoz kötözött férfit, miközben az orvos halkan kommentálta az állapotát.
- Súlyos téveszméi vannak. Hasadt személyiség, azt állítja a benne élő másik személy az ikertestvére. Nem képes felfogni a valóságot, ő valóban látni véli a testvérét, a két személyiség folyamatosan kommunikál egymással, általában egy tükör segítségét veszik igénybe ehhez a kapcsolattartáshoz. Nem tudom megjósolni, mikorra épül fel, ha felépül egyáltalán. Mindkét személyiség azt állítja, nem tudnak élni a másik nélkül. Elég érdekes eset, ugyanis a személyiségek általában nem tudnak egymásról, ők viszont teljes szinkronban vannak. Egyszerre léteznek, és egyértelműen megkülönböztethetőek a személyiségek.
- Melyik a domináns? Adam vagy Peter?
- Azt kell mondanom, hogy egyenrangúak. Peter a kegyetlenebb, ő a markánsabb jegy,
de Adam a gyakorlatiasabb és ő az, aki jobban boldogul az életben. Könnyebben kezelhetőbb, és kellemesebb beszélgetőtárs, míg Peter hirtelen haragú és tele van gyűlölettel. A tanúk elmondása alapján úgy gondolom, Adam volt a külvilág felé a kapcsolattartó, és Peter volt az, aki a „munka” piszkos részét végezte.
- Ki az igazi? Melyikük volt hamarabb? És miért hasadhatott meg a személyisége?
- Bár meg tudnám mondani, de csak tippelni tudok, azt is szigorúan csak magunk között. Mivel Adam volt az aktívabb személyiség, ezért úgy gondolom, hogy ő lehet az eredeti, Peter csak később jött létre, amikor Adam nem tudta korlátozni a benne lévő haragot. Azt kell hinnem, hogy már a gyerekkorában megvolt ez a kettősség, erre utalnak az akkori szomszédok beszámolói, akik közül nem egy azt mondta, néha mintha két különböző fiú lett volna. Az egyik pillanatban kedves és segítőkész, a következő percben pedig egy vadállat. Az édesanyja terhes volt, amikor azon a végzetes napon a baleset megtörtént. Lehet, hogy Adam ekkor személyesítette meg a testvére képét, és így szabadította fel a benne lévő másik személyiséget, és megszületett Peter, az ikertestvér. Nem tudta egyedül feldolgozni az őt ért tragédiát, és teremtett magának valakit, akivel megbeszélhette a fájdalmát. Úgy gondolom Peter kihasználta Adam gyengédségét, és az érzelmeire hatva tudta belevinni a bűnesetek elkövetésébe, hogy aztán a lelkiismeret furdalását és a bűntudatát kihasználva akadályozza meg, hogy vallomást tegyen. Viszont nem számolt azzal, hogy megjelenik egy olyan nő a színen, akibe Adam valóban beleszeret, és érte képes lesz elfordulni tőle.
- Na igen. – Emma nem tudta visszafogni a könnyeit – Van esély arra, hogy valaha rendbe jön?
- Nem akarom hiú ábrándokba ringatni hadnagy – a doktor szerette volna, ha a nő valóban felfogja, amit mond – Úgy érzem, Peter olyan mélyen él Adam-ben, hogy sosem fogjuk tudni kiirtani belőle. Peter van olyan okos, hogy eltűnjön egy időre, amíg Adam mindenkivel el tudja hitetni, hogy teljesen rendbejött, de kiszámíthatatlan az a pillanat, amikor a gonosz énje újra a felszínre kerül. Én nem tudom vállalni a felelősséget azért, hogy szabadon engedjem, ennek megfelelően a szakértői véleményemben életfogytiglani pszihiátriai kezelést fogok javasolni. A személyes véleményem viszont az, hogy Adam abba akarta hagyni. Ezért fordult magához, segítséget kért Öntől, és tudatában volt annak, hogy ezzel feladja Petert.
- Értem. Bemehetek hozzá?
- Persze, ebben az állapotban nem tud Önnek ártani. Magukra zárom az ajtót, csengessen, ha ki akar jönni.

Emma megvárta, míg kattan mögötte az ajtó zárja, és lassan az ágyhoz sétált. Odahúzta mellé a látogatóknak fenntartott széket, és leült. Felemelte a kezét és tétován megérintette a férfi lekötözött kézfejét. A férfi lassan felé fordította a fejét, és tekintetük egymásba mélyedt, Emma megborzongott a szeretett szemekből áradó gyűlöletbe.
- Sosem fogod visszakapni őt te ribanc. – Adam hangja és mégsem az. Ez mélyebb, nyersebb és süt belőle a megvetés.
- Nem tudsz megijeszteni Peter, nincs felettem hatalmad. Szeretem Adam-et, és tudom, hogy ő is szeret engem. Értem úrrá lesz rajtad, és vissza fog térni hozzám. Mindegy, hogy mennyi időmbe kerül, hogy meddig kell várnom rá, de ki foglak belőle irtani. Ráébresztem majd, hogy az ellenség nem én vagyok, hanem ő maga. Addig pedig? Ki tudja … akár még barátok is lehetünk.
- Izzad a kezed és remeg a hangod. Nem veszem be a szöveged. Félsz tőlem, egyenesen rettegsz. Fegyvertelen vagy velem szemben, és fogalmad sincs, mit tehetnék veled.
- Tévedsz, nem tőled félek, hanem téged féltelek… és Adam-et. Vigyáznom kell rád, hogy ő ne sérüljön meg. Ha ehhez az kell, hogy szeresselek, én szeretni foglak. Jobb, ha hozzászoksz a gondolatomhoz, mert nem adom fel.
Emma elmosolyodott és a táskájából egy könyvet vett elő.
- Mindennap eljövök, és felolvasok neked. Légy jó mindhalálig a címe az első könyvnek, amit kiválasztottam. Móricz Zsigmond írta, egy kiváló magyar író. Gyönyörű regény, tetszeni fog.
És dallamos hangján olvasni kezdett:
”Első fejezet: A kollégium nagy, komor, négyszögű épület. Voltaképpen csak az első része komor…”