Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A "" kifejezés eredménye:
5 161-5 170 megjelenítése a(z) 21 810 elemből.
Az ablakon sok-sok esőcsepp. Nézem őket.
A vihar odakinn tombol, de most nem ijesztő, mert nappal van. Délután öt óra. Állok, és nézem őket. Minél közelebb hajolok az ablakhoz, annál homályosabb lesz. Bepárásodik a leheletemtől. Kezemmel tisztítom meg, de hiába: összemaszatolom a már régóta piszkos üveget. Nem túl idilli a környezet, nem színpompás, drága bútorokkal telerakott szoba ez. Csak egy szoba, melynek ablakából figyelem a vihart...
A vihar odakinn tombol, de most nem ijesztő, mert nappal van. Délután öt óra. Állok, és nézem őket. Minél közelebb hajolok az ablakhoz, annál homályosabb lesz. Bepárásodik a leheletemtől. Kezemmel tisztítom meg, de hiába: összemaszatolom a már régóta piszkos üveget. Nem túl idilli a környezet, nem színpompás, drága bútorokkal telerakott szoba ez. Csak egy szoba, melynek ablakából figyelem a vihart...
- Köszönöm szépen mindannyiuknak, hogy segítettek nekem! Ígérem, nem leszek hálátlan –fogadkozott a lány. Az öreg pedig a segédlegényt alaposan megijesztette, mert kijelentette, hogy ha csak egy ujjal is megpróbál ehhez az új kislányhoz hozzányúlni, szíjat hasít a hátából. A legény tudta, hogy nem viccel az öregember, noha még sosem bántott senkit a cselédek közül, csakhogy számtalanszor, amikor az erdőt védte, bebizonyította, hogy keményfából faragták, és még mindig igen erős. Jobbnak...
Mit vársz, mit mondjak?
Amit akarsz, úgysem mondhatom.
Az éjszaka sötét neszei meghaltak,
az üres semmit hallgatom.
Ez éjszakára nem jön fényes hajnal,
vége...
Amit akarsz, úgysem mondhatom.
Az éjszaka sötét neszei meghaltak,
az üres semmit hallgatom.
Ez éjszakára nem jön fényes hajnal,
vége...
Beküldte: Ray Sexton ,
2009-07-02 00:00:00
|
Egyéb
Egy estén, miközben búsan mered a semmibe, véletlenül elbotlik egy pénztárosnőben, aki a megszólalásig hasonlít a bizánci császár lányára. Ottóban feltolulnak az emlékek, felgyújtja az áruházat, és a hölgyet maga elé kapva lóháton elvágtázik az új pirkadat fényeiben – de aztán elüti őket egy kombájn. III. Ottó a saját korában riad fel. Rádöbbenve, hogy mivé lesz a távoli jövőben a világ, nem tud tovább élni, és szándékosan megfertőzi magát maláriával...
Apa sokszor igenlően bólintott, majd ő is bizonygatni kezdte, hogy észrevette az apró teremtéseket - holott örülünk, ha a sündisznót és a mókust nem keveri össze. Nehéz eset, de hát az apám, én így szeretem őt. Épp ezen gondolkoztam, mikor az ablakon apa feje mellett letelepedett egy pávaszemes pillangó. Anya és én csendben örültünk a kis jövevénynek, de apa hirtelen felkiáltott:
- Nézzétek csak, milyen szép! - s eközben fejét oda-odakapta, ahelyett, hogy inkább az útra figyelt volna...
- Nézzétek csak, milyen szép! - s eközben fejét oda-odakapta, ahelyett, hogy inkább az útra figyelt volna...
Beküldte: Mimike2333 ,
2009-07-01 00:00:00
|
Egyéb
A sétája már futássá gyorsult, megint hátra nézett. Még előre sem fordult teljesen, mikor beleütközött valamibe. Elvesztve az egyensúlyát, csak az idegen mentette meg, ahogy magához rántotta, nehogy elessen. Felsikkantott, mikor mindez ilyen hirtelen történt meg. Remegve várta, hogy megszólaljon az előtte álló alak, aki a karjaiban tartotta. Lélegzete felszállt, mikor kifújta a levegőt, a csípős hidegben...
Egy napon, úgy hatszáz évvel ezelőtt, egy átjáró nyílt Totusra. Furcsa lények jöttek be rajta, Totus népe nem tudta, barátok-e vagy inkább ellenségek. Emberek voltak, akik a saját hazájukból kiűzettek és ide menekültek. Próbáltak megélni a többiek mellett és mára saját birodalmat alakítottak. Sokan azonban ezt nem nézik jó szemmel, hiszen milyen dolog már az, hogy a betolakodók fogyasztják Totus népének minden jóját? De kénytelenek ebbe beletörődni, az emberek itt élnek köztük, és Totushoz...