A "" kifejezés eredménye:

Úgy indult, ahogy szokott,
volt már nem is tudom, hány.
Összehúzta még magát,
megköszönte az éjszakát,
most is hallom ék szavát-
Ő volt a Szőke Lány...

És most itt ül az autóban Olíviával, ezzel az okos, és kétségkívül gyönyörű lánnyal. Sakkban tartja őt egy fegyverrel, és kényszerítenie kell, hogy egy hétig ne kerüljön elő. Éppen csak annyi ideig, amíg Gary befejezi helyette a szoftver fejlesztését, amin eddig Olívia dolgozott, és így ő fölözheti le a munka hasznát, megkapva vele egy borsos szerződést, a milliós költségtérítésről, és a jogdíjból befolyó tetemes összegről nem is beszélve...

Hideg téli éjszaka volt. Részegen támolyogtam hazafelé a sötét utcán, naná, a barátnőim megint leitattak, aztán hazazavartak. Mindig ez van, ezért hordok magamnál zsebkést. Még úgy részegen is éreztem, ez az este más, mint a többi... Fura, baljós előérzetem volt. Amikor az utca legsötétebb, árnyékos része előtt haladtam el (vagyis nem haladtam, csak botladoztam) suttogást hallottam...

Most ízlelte meg először, a csábító vér édes ízét. Most az átváltozás időszaka kezdődik el, ami úgy harminc napig tart. Sajnos addig egy lélegzetvételnyi időt sem fog ébren tölteni. Kezdetét vette a hosszú álom. Nekem ez is egy örökké valóságig fog tartani. Ha valamit nagyon várok, akkor sajnos a napok évekbe mennek át, az idő pedig csak vánszorog, de a vánszorgás is iszonyat lassú tempóban megy, csak lassan... Lassan...

Jó gyereknek számítottam, soha nem keveredtem bajba, tudtam mikor, és hol hogyan kell viselkedni. Ennek ellenére soha nem volt egy barátom sem, ha valaki hozzám is szólt vagy barátkozni próbált velem egy bizonyos idő után valami történt vele. Általános iskolában már egyáltalán nem is kezdeményeztem senkivel szoros kapcsolatba lépni. Intelligenciámmal hamar kitűntem társaim közül, ez még jobban rásegített a különcségemre...

háború dúl fönn
de ne ijesszen minket
hisz részünk itt benn...