A "" kifejezés eredménye:

Furcsa, az emberek nagy része fél éjszaka a temetőktől, vagy ha nem is fél de legalábbis igyekszik elkerülni. Én személy szerint pont ellentétes állásponton vagyok, engem mindig megnyugtat az éjjeli temető látványa. Most is oda tartok, dolgom van ott, amit még ma éjjel el kell intéznem...

És miután megdugták egymást a felcsatolható fasszal, megjön a csávó, és akkor ő is rendberakja őket. Először az egyiket majd a másikat keféli meg, miközben a nők ott sikoltoznak és nyögnek... hu, baz... miért nem engem kérnek meg ilyenre! Aztán persze a csávó még le is szopatja őket, a gecijét szétfröcsköli az arcukon... oohhh... ez elviselhetetlen, feszülő ágyéka már fájt, ennyire erősen feszült a nadrágnak...

- Hát én sem úgy gondoltam, hogy átváltoztatunk halandókat, és csak úgy neki engedjük a vámpíroknak. Livyvel kimennétek Görögországba. Ott legalább a sellőkel és nimfákkal jól el lehetne. És az újoncokkal pedig mi is odamennénk a kastélyba, kiképeznénk őket. Utána pedig Gábriell nyomába erednénk. - mondtam Zeknek.
- Ez az ötlet jól hangzik. De mégis hány újoncra gondoltál? - kérdezte Zek...

Jövünk haza a közös buliból. Az utolsó villamos már rég elment, így hát megint gyalogolhatok haza. Fölajánlod, hogy hazakísérsz, mondván ilyenkor már ne gyalogolj egyedül, veszélyes. Elfogadom a felajánlást, és belekezdek valami érdektelen témába csak, hogy ne csöndben mennyünk végig. Fázok, odaadod a pulcsid, és egy pillanatra magadhoz is húzol az egyik kezeddel, hogy felmelegíts...

Jázmin óvatosan közelebb lépett, közben mélyen a fiú szemébe nézett, aki megbabonázódott. Szemei sötétbarnáról hirtelen vérvörösre, majd aranybarnára változtak. Majd közelebb lépett gyengéden megfogta a fiú karját és megcsókolta. Ahogy Iván kissé kinyitotta ajkait, érezte, hogy valami erőféle távozik belőle, majd el kezdett forogni vele a világ...

Talán neki nem kellek.
Talán a pokol a menny.
Aranyszínű kétségbeesés,
Ízed a számban ég.
Éreztél te már ilyet?
Egyszerre meleg, hideg...