A "" kifejezés eredménye:

Már csak pár lépés volt hátra. Néhány méter. Kissé csalódott, mikor a tisztásra ért - persze gondolta, hogy a nő még nem lesz ott - és senki sem várta. Körülnézett, szemét nehezen szoktatva a sötéthez - noha legalább fél órája gyér a közvilágítás a közelében, még mindig nem lát semmit - kémlelte a fák és bokrok halvány sziluettjét...

Ez a történet a nyolcvanas évek végére nyúlik vissza. Talán egy picit korábbra. Nem voltam egy átlagos gyerek, de ki az? Különleges adottságom abban állt, hogy bármibe belekezdtem mindig rosszul, jöttem ki belőle. Még akkor is, ha a jó szándék vezérelt. Megbocsáthatatlan dolgaim nem voltak, de nem könnyítettem meg édesanyám és tanáraim dolgát...

Egy balatoni reggel kacagva léptünk ki a diszkó ajtaján...
Arcunkba belecsapott a friss napsugár
Kacagtunk mi hárman, kacagtunk bátran..
Bár a cipő már törte a lábam, mentem...

Sziasztok!
Megint írok ide, igen megint az élettel, életemmel kapcsolatos, de remélem senki nem haragszik ezért meg...

- Üdv, Christopher! - köszöntöttem, majd egy erőteljes kézfogás következett. - Nos, miért hívattál? - kérdeztem.
- Csak szólni akartam egy régi, jó barátnak, hogy vigyázzon az asszonyára, mert mindketten veszélyben vannak, és mert segítséget nyújtunk, ha szükséges.
- Köszönöm a támogatást, vigyázni fogok rá.
- Gábriell nem rég a romániai klubomban járt, és információkat próbált kiszedni a csaposomból és a pincérnőktől. Persze természetesen nem fecsegett el senki semmit....