A "" kifejezés eredménye:

Az én történetem egyszerű és szomorú. Minden, amit ide leírok igaz.
25 éves vagyok. Mivel nincs senkim, aki meghallgatná gondjaimat, gondolataimat és már nem bírom magamban tartani, ezért döntöttem úgy, hogy kiírok magamból mindent, ami a szívemet nyomja...

Veszélyes volt, nagyon veszélyes! Azt már ne kérdezzétek, hogy rám nézve volt veszélyes vagy… rám nézve, mert más lehetőséget pillanatnyilag nem találtam! A járása inkább hasonlított egy leopárdéhoz… magabiztos, tele ragadozói ösztönnel!
- Jó napot Betsy! – köszönt a nőre és kezébe vette az egyik kezét, majd fölé hajolt. – Elragadó, mint mindig!
Betsy kislányosan felvihogott s szabad kezével legyezni kezdte magát.
- Ha fiatalabb lennék, nem lennél ilyen biztonságban te...

Hirtelen a karomon egy hűvös kéz érintését éreztem. Mintha egy jégcsap ért volna a bőrömhöz. Próbáltam az utolsó emlékre koncentrálni, de nem ment. Csak annyira emlékeztem, hogy már három napja nem ettem és nem aludtam, amikor összeestem az utcán, és bevertem a fejemet. Volt egy olyan sejtésem, hogy meghaltam...

A minap olvastam a régebbi történeteimet (Angyalszív)... Jókat nevettem rajta. Fura érzés, ahogy öregszik az ember már azok a régi dolgai, amiket akkor régen olyan nehezen élt meg, és melyek akkor megkeserítették az életét, most milyen apró dolgoknak tűnnek...