A "" kifejezés eredménye:

- Jézusom, ez nem lehet! Mondd, hogy csak álmodom. - az ájulás kerülgetett...
- Csak álmodod! De mit, Nicol? - értetlenkedett a lány.
- He... He... Hermione Granger? - ámuldoztam még mindig.
- Megártott a vajsör, Drágám? - mosolygott.
- Vajsör? - Jézusom, hova keveredtem? kérdeztem magamtól - Na jó, csigavér! Nyugi Nicol, ez csak egy rossz álom! Nicol, nyugi! Héé! Hermione, Te meg honnan tudod a nevem? - nagyon bökte a csőrőm ez a kérdés.
- Honnan tudom? Hisz...

kéz kezet mos, lemosom magam,
magamról a tegnapok szennyét,
a percek súlyát, a holnapok reményét,
s koponyám minden üres gondolatát,
a lehunyt szem csendes hatalmát......

Talán megváltozott valami.
Nem csak bennem, benned is.
Mintha másképp néznél rám,
és másképp éreznék én is...

Esik az es?, és fázom;
Egy jó szóra vágyom.
Egy szóra, mely nyugtató,
Lelkem viharát elaltató...

Nem ismer, de szeret,
Nékem adta szíve kulcsát,
Beengedte lelkem árnyát,
S ő most mit tehet?...

A patak csendben csordogál
Szép kis rét közepén,
Kisnyúl ide-oda ugrál,
Vesztélyt lesi, s nagyom fél...

Nem fogom szavakkal elmondani,
Nem nyújtom kezem kezed felé,
Nem keresem számmal szád
S nem sietek vágyaid elé...

Kiment az utcára, és kíváncsiságtól hajtva egyre jobban sietett a tegnapi találkozás furcsa színhelyéig. A padon ott aludt a nő, az esőszagú és piszkos lepedőbe csavarva, csapzott haja a vállán pihent.
Megsimogatta a nő haját, ő felnézett.
- Végére értünk már a látomásnak, mely lehetetlent képzel álmodozva, hogy jobb idők jöhetnek itt a rosszra - szólalt meg hirtelen a nő valami furcsa keserűséggel a hangjában...

Egyszerű, de tökéletes,
Oly erős, oly fess,
Amit akar azt tehet,
Hová akar elmehet,
Szabadult a félelemtől,
Rettegett tán két kezemtől,
De most már vége van

Elolvasom »