A "" kifejezés eredménye:

Kerek asztal az, min üldögélek
Lábamat lóbálva körül tekintek,
Páncél védi testemet,
Puha kötésű fémlemez...

- Sírj csak, sírj. Azt hiszed, azzal minden meg van oldva: azt hiszed, ha sírsz nem vagy már többé "senki"? Pedig az vagy és mindig is az leszel. Nézz magadra: ki vagy te? Az égvilágon nem vagy te senki... Egy szánalmas alak vagy...
- Hagyj békén!
- Ugyan kérlek! Mégis mit gondolsz, mi lennél, ha én nem lennék? Egy még nagyobb senki...
- Nem igaz! Tudod mi lennék, ha te nem lennél? Egy rendes, tisztességes, szeretetreméltó ember... Te vittél bele ebbe a pokolba,...

TEGNAP VOLTUNK A NAGYMAMÁVAL A JÉZUSKÁNÁL.
SZÉP NAGY HÁZBAN LAKIK, MÉG KÉT MAGAS TORONY IS VAN RAJTA, DE BELÜL NAGYON HIDEG VOLT,

SOKAN VOLTAK BENNT ÖREG NÉNIK MEG BÁCSIK...

- Mi az, amit látnom kellene, Lamont?
Az ifjú formázó anélkül, hogy mentorára nézett volna, előremutatott a tengerre. A háborgó tengeren, egy ponton mintha nem lettek volna hullámok. Ott mintha a tenger vize valami kocsonyás, sötét, lassan lüktető, örvénylő anyaggá állt volna össze. Ha jól megfigyelték, még apró kavicsokat is észre lehetett venni benne. A lassan úszó valami megtörte a hullámokat.
- Elkezdődött!...

Sötét út, mi a bűnbe vezetett
S eső áztatta a borzalmas éjszakát,
A semmibe markol a hit,
Hiszi, elnyeri egyszer bűnbocsánatát...

A lovag egy dombtetőn állva figyelte a csata utáni mozdulatokat. Sisakját levette, hogy a lenyugvó nap felől fújó szél felszáríthassa harc közben patakokban folyt verítékét.
Nem volt kedvére a csatározás. Ellenezte az erőszakot. Szeretett városának védelmében csatolta újra övére az évekkel ezelőtt letett kardját, mely most ismét tokjában pihen a támadó ellenség vérével színezve. Most csend volt. Fájdalmas szótlanság. Még fülében cseng a nemesacél fegyverek csattogása, a katonákból...

Szemem üregében feketeség nő
Szájam torkában bűzös szag jő.

Ez lennék én a pokol kapujának őre?
Vagy egy vándor, kit angyal küldött a Földre?...