A "" kifejezés eredménye:

Édes a csók, mely ajkadra ég,
s egy ifjú szerelme rád vár rég...

Hát így jártam, én nem ezt akartam,
Hirtelen lett vége, sokat hibáztam.
Ő viszont nem engem hibáztat, magát okolja,
Ez így maga a szerelem pokla...

Gyűlölöm a szavaid,
A hajadat, s mit érzel,
Gyűlölöm, ahogy vezetsz,
És azt is, ahogy nézel...

Éjjel hazavitt. Az autót leállította a házam előtt, és a kezét hirtelen rácsúsztatta a combomra. Éreztem, vagy azonnal leállítom a történést, vagy nincs visszaút. Szó nélkül ültem mellette és testem valami ismerős forróság öntötte el, amit oly nagyon szeretek...

„Nem könnyű !” - mondta halkan - „Mielőtt bármit is mondanék, két dologra kérnélek : az egyik, kérlek, ne szakíts félbe. És ami még fontosabb, ha befejeztem, mondhatsz bármit, csak egyetlen dolgot ne ! Azt, hogy olyan aranyos vagyok. Ebben a helyzetben, azt hiszem, meghalnék tőle ...”

Utoljára szedem rímekbe,
Mit oly sokáig irántad éreztem,
Mert az útnak-mi egybefonódott tieddel,
Mára a végére érkeztem...

Szerelmes lett belém, de hidegen hagyott.
Bármi más jobban foglalkoztatott.
Ígérgetett folyton, de mind hiába:
Képtelen volt megváltozni a drága...

Ez egy álom. Érzem.
Álmodom tovább. Félem.
Emlékek, ködbeveszett árnyak,
sötét és fény megtalálnak.
Kérdezni szeretnék, a szám néma,
álmodom még tovább - hátha...

Kicsi meztelen lábát a gombnak támasztotta. Nem vette észre a sötétben, hogy az volt az a gomb, ami mindig is laza volt. Megkapaszkodott a pult tetejében és tovább lépett volna, hogy felmásszon a pultra, hogy onnan kivegye a legfelső szekrényben tartott kést. Azt a szekrényt sose látta még, mert számára tiltott hely volt a kések miatt...