A "" kifejezés eredménye:

Egy álmodozó vagyok, aki álmodik mindenről,
Egy álmodozó vagyok, ki vár valamit az élettől
Ki nem találja helyét a világban,
És, ki álmatlan forgolódik az ágyban...

Lázad az ősi nomád,
Szokások lánca szakad:
Mély, téli álma után
Felébred benn a vad...

Már egészen megszoktam
Hogy néha nem látlak,
Csak hunyt szemmel ülök órákat...

- Emlékszel a szüleidre???
- Igen. - hangjában megcsendült a mérhetetlen keserűség. - Tudod, szerencsétlen fiatalok voltak mindketten. Látom magam előtt az arcukat… és egy cseppet sem derít fel, hogy immár emlékszem rájuk. - gyorsan témát váltott. - És te mire emlékszel?
Vállat rántottam a kérdésre.
- Erre-arra. Az álmaim mutatják. De azt a húsz évet maradéktalanul még egyik álmom se hozta vissza…

Hazudtam, amikor azt mondtam, szeretlek,
Hazudtam, amikor azt mondtam, hamar feledlek.
Nem voltam képes őszintén szeretni,
De nem leszek képes hamar feledni...

Megbántottalak, pedig nem
érdemelted, én voltam gonosz,
mert meg sem kérdeztelek
Téged.
Engesztelésül írtam e
levelet, mosolyt csalni
arcodra, s boldognak...

Szeretnélek szeretni,
Ölelésed keresni,
Karjaid közt halkan
Szívverésed lesni...

A férfi fejét levágták. Ami a legjobban szíven szorított, a pecsétgyűrű volt az ujján. Alan… Adelaide mestere… Alig kaptam levegőt. Berohantam a pulthoz és borzalmas látvány tárult elém. Irtózatos bűz szállt a levegőben, az egész termet beborították a holttestek. Átszúrt szívű, levágott fejű, kettészelt, és… megégetett vámpírok...

Anna 19 éves volt mikor úgy döntött eldobja magától az életét... túl nehéz volt, túl kegyetlen és neki nem volt elég ereje hozzá. Persze a félelem közbeszólt. Milliószor állat az erkélykorlátnál és bámulta az aszfaltot. Azon töprengett vajon ott fönt jobb-e, lehet hogy mégsem éri meg? Ekkor jött Ő...