A "" kifejezés eredménye:

Szeretném érezni tested melegét
Mint kelő napot a hajnali szél
Szeretnélek érezni téged egyedül...

Reménytelen az élet,
Fájó, az elmúlás,
És érzem nyakamon,
Az élet fogsorát...

Talán egyszer megtudom, miért.
Miért pont tőlem, és, hogy kiért.
Talán addigra tudni nem akarom,
Mert már mást ölel a karom...

Mikor megérkeztem az intézetbe a gyerekek furcsán néztek rám és nem igazán akartak elfogadni. Az, ami voltam, több volt, mint ami lettem. Vadember, egy gyermek testben. A testem foglya voltam. Egy sas madár egy kis ketrecben. A falak, amik körbe vettek kezdtek rám dőlni. Menekülnöm kellett, 14 évesen megszöktem az intézetből és az utcán kóboroltam. Végre az lehettem, ami voltam...

Mi volt ez a mai eset?
Kibírtam nélküle egy hetet.
S most olyan, mintha nem változott volna semmi,
De mégsem tudom újra tiszta szívből szeretni...

Mikor semmi sem olyan
mint milyennek gondoltam
s bármit teszek
azzal jobb nem leszek
semmi sincs már mi itt tartana...

A várakozásban van valami jó.
Szívdobogva készülődni, ácsorogni a megbeszélt helyen, izgatottan fürkészni a többiek arcát, hogy melyik mögül bukkan elő az ismerős mosoly, a kacagás, az integetésre lendülő kéz.
Azután egész közelről csodálni a másikat.
Megismerni egy másik világot, az övét...
.