A "" kifejezés eredménye:

Hosszú az est,
Hosszú az út,
Időm elég,
Kezem még fut,
Még nem érzem ideijét,
Annak mi jön,
Még nem érzem mámorát,
Annak, mi jött...

Elment egy lány messze-messze
Ki tudja már hova
Ha visszajön már sírni nem lesz többé oka

Elment egy lány az éjszakába
Kietlen puszta vadságba
Új világot...

Ugye tudod, milyen a hópehely;
Egy csodás égi tünemény, mely
Csupán vízből és hidegből van,
De egyszerű szépsége halhatatlan...

A nevem Trádész Luánná. Az én életemet fogjátok megismerni e novellában, akinek úgy tetszik regényben. 5 éves koromban anyám eldobott magától, hogy a saját útját járhassa. Ez a döntése befolyással volt, egész további életemre. A nagyszüleimhez kerültem, akik a maguk módján próbáltak segíteni, hogy minél előbb túltegyem magam a történteken. Azóta már látom a szeretetük számomra nem volt más, mint falra vetett borsó...

Mióta nem vagy itt velem,
Sehol sem találom a helyem,
Minden hol téged kereslek,
A múltat feledni nem lehet...

Anikó egyedül érezte magát. Nem tudta feledni első szerelmét, Zolit, akit szívből szeretett. Vele tudta meg, milyen igazán szeretni a másikat, milyen nevetni, boldognak lenni. Dacból szakítottak, annak ellenére, hogy imádták egy mást. Habár ő vetett véget a kapcsolatnak, s ennek már egy éve volt, nem tudta elfelejteni a fiút. Hiányzott neki az illata, az érintése.
Hétfő délután volt, amikor úgy érezte, nem bírja tovább, és felkeresi...

Létezik egy hely, melyben én vagyok az Isten,
Értem áldoznak, értem élnek, s halnak meg.

Engem imádnak a gyerekek,
Engem csókol meg először a szerelem...

Sajnálom, hogy úgy viselkedetm
S, rosszat, fájót tettem
Ezért most ím, könyörgök
Miközben könnyeimmel küzdök...