Álom-kérdések

Ez egy álom. Érzem.
Álmodom tovább. Félem.
Emlékek, ködbeveszett árnyak,
sötét és fény megtalálnak.
Kérdezni szeretnék, a szám néma,
álmodom még tovább - hátha -
a válaszokra várva.

Milyen lehet a semmi, az üres tér,
a Halál,
van-e fenn, vagy lenn - talán -
az Élet után?
Hallom-e az utca zaját,
a kocsik monoton moraját,
látom-e azt a kedves párt a sarkon,
a Lányt,
ki éppen a szívét adja át,
egy új szerelemben bízva,
fénylő szemeit a Fiúra ragyogva?
Hallom-e a zenét, a dallamot,
- mikor az aluljáróban -
reggel, édes hegedű hangja szól, vagy
délután, egy "művész" üvegeken dobol,
érzem-e, mikor tavaszi szellő simogat,
langyos eső mossa-e arcomat,
kell vívnom majd, magamért és
másokért kegyetlen harcokat?
Van-e harmatos fű, árnyékot adó fa,
milyen a virág, mely a szirmait bontja,
lesznek színek, zöldek, pirosak, kékek,
van-e hatalma ott is az írásnak, zenének?
Nyári hajnalon csivitelnek-e madarak,
bódítanak-e ott is édes szavak,
mondanak bókokat, csókolnak
remegő szájjal, mézízű csókokat?
Könnyeket ont-e bárki,
lesz ok , bármiért is sírni,
fájhat-e a szív csendben, halkan,
tudhatom, hogy élek-e vagy
meghaltam?
Már csak egy kérdésem maradt,
mi szívem legmélyéből fakadt:
Lesz-e, van-e ott szerelem?
Ki szeretett, s akit szerettem,
vajon, ott lesz-e Ő is velem?

Nem tudhatom - csak -
reménykedem. . .