A "" kifejezés eredménye:

Azok az izmok gyorsan hozzák mozgásba a testet, s pillanatokon belül kalitkaként fonódó karok ölelik a vékony női derekat. Akaratos, követelőző ajkak tapadnak a balzsamtól puha és finom ajkakra, s azon nyomban szenvedélyes tánc veszi kezdetét. A gépezet beindult, nem telik el sok idő, s a kezek máris a másik vonalait cirógatják. Egy forró, és heves pillanatig úgy tűnik, győzedelmeskedik az erősebbik nem akarata, de ha a test minden része hamar felejt is, a szív sokáig vérzik...

S mielőtt bármit is válaszolhatott volna megcsókoltam édes ajkait. Ismerős érzés futott át rajtam, tudtam, hogy még mindig nem felejtettem el őt. Bármennyire is állítottam az ellenkezőjét. Nem vitás, hogy segédanyag nélkül nem sikerült volna, de valószínű, hogy ennek így kellett történnie. Nagyon jólesett a közelsége, újra boldognak éreztem magam, már megint. Csókolni, ölelni milyen csodálatos dolog, szinte el is felejtettem...

Megláttalak,
Megtetszettél,
Megszerettelek,
Jobban megismertelek ...

Apró vágy mi kísér utamon.
Legyőzne, de nem hagyhatom.
Tőled egyre messzebb jutok.
Gyengeségemben, többször hátrafordulok...

Kihúztam a konyhaszekrény fiókját, s válogatás nélkül kivettem belőle egy éles kést. Nem toltam vissza a fiókot, inkább felmentem az emeletre. A lépcsőfordulóban álló egészalakos tükör előtt megtorpantam. Először, nem ismertem fel magam. Egy szakadt farmernadrágos, fekete, ujjatlan pólós, zilált hajú tinédzser nézett velem farkasszemet. Nyakában ott függött a medál, s furcsa, kékes fényt árasztott magából...

- A bugyim zavar, igaz? Az zavar, hogy rajtam van!- kérdezte Kitti miközben kezével belemarkolt a finom selyemdarabba. Kis híján sikított az anyag a mohó szorítástól. Kristóf beszívta, majd benntartotta a levegőt. Mozdulni is alig mert. Csak bólintani volt képes a kérdésre, remélve, hogy a lány érzi a vágyát és talán, ha a beálló csendben nagyon fülel, hallja, hogy a szíve szinte kidörömböli magát a mellkasából...

Hangja mélyebb lett, s rekedtes.. Visszaadta a férfinek a teste feletti uralmat, majd visszavonult az árnyékba. Krisen már nem látta, de amikor parancsba kapta az átváltozást, egy utolsó reménysugár gyúlt fel szívében. Félvér volt, így nem nőtt meg, nem lett magasabb, csupán kissé izmosabb.. Arca is csak alig láthatóan változott át...

Ki akarok törni, hagyjanak élni,
Sokáig már nem fogom bírni.
„Jegyezd meg: Tűrni, kínlódni, szenvedni.”
Ez az élet, mondta nekem dédi...

Készül a harc, jön a vihar.
Nyögve búgnak az éji harangok,
fejek véresen porba hullnak,
eső szakad, dúl a csata,
az éjszakában elhullanak...