Második esély V.

4. fejezet – Haláltusa

*Krisent érezte a vesztét. Ryer hiába mondta, hogy nem a tanács tagjai között van az áruló, ahogy Aerin a férfire nézett, már tudta, lassan eljön érte a halál. Nagyon lassan… A kertben sétált, fel s alá rótta az utat, ki is taposva ezzel a füvet. Mégsem törődött vele, hiszen tudta, mielőtt felkel a gyilkos nap, Aerin eljön érte, s megkezdheti haláltusáját…
Neszezést hallott percekkel később, s a cseppet sem rejtőzködő árny felé fordította tekintetét. A járás, vagyis pontosabban suhanás jellegzetesen a férfire utalt, s az érdekes színű szemek csillogása is gyilkos színt ütött meg. Elkezdődött hát, de ez lett a vége. Ő volt a bolond, hogy elfogadta a másik fél ajánlatát, s bele ment abba, hogy kettős életet éljen, s információkat szolgáltasson ki az ellenségnek.*
-Már vártalak.
-Tudom Krisen. Itt az idő.. Jöjj velem, elkísérlek utolsó utadra, melynek maga az Úrnő fog véget vetni..

*Aerin hangja sajnálkozóan csendült, s mintha szemeiben is furcsa, szomorú fény csillant volna meg egy pillanat erejéig. Majd mondandója végeztével elindult ismét a kastély felé, nyomában az árulóval. Némán haladtak, s léptek be a kastélyba, majd mentek le a pincébe. A labirintusban Aerin gond nélkül tájékozódott, majd megállt a legkisebb, és legbüdösebb ajtó előtt.*
-Cy’sien óvjon téged az Úrnő haragjától, Krisen!

*A férfi hátrébb lépett az ajtótól, s szavai mellé kisebb biccentéssel búcsúzott el az árulótól. Hisz valóban vétkes volt, de senkinek nem kívánta azt, hogy az Úrnő vessen véget az életének… Krisenen viszont nem érezte a félelmet. Ennek csupán két oka lehetett; vagy tudta a férfi, hogy semmi esélye a menekvésre, avagy még tartogatott meglepetéseket.*
~Figyelni foglak, csak egyetlen esélyed van.~

*Krisen lenyomta az ajtó kilincsét, majd belépett a sötétségbe. Aerin rázárta az ajtót, hogy még véletlenül se legyen esélye a szökésre, majd gyorsan felsietett a megfelelő szintre. Igen, a kínzókamra feletti szoba arra szolgált, hogy a haldokló társai – amennyiben volt – végignézhessék a haláltusát és szokták a gondolatot, hogy ők is hasonló sorsra fognak jutni… Aerin most ide igyekezett, hiszen a szobából is volt lejárás a kamrába, de azt csak pár vámpír ismerte; azok, akikben az Úrnő megbízott. Nesztelen haladt a folyosókon, s nem találkozott senkivel. Hamar elérte a szobát, majd beütve a titkos kódot, az ajtó zárja egy halk kattanással engedett a férfinek, aki be is lépett. Bent nem volt sötét, a falakon végigfutó gyertyatartókon pihenő gyertyák adtak némi fényt. Már kintről megérezte, hogy nincs egyedül. S belépve nem is csalódott érzékeiben, Nirath már bent volt. A nő volt az elit osztag egyik vezetője. S nem volt mellékes az sem, hogy az Úrnő húga. Ennek ellenére, senki nem kételkedett tudásában, s sosem kérdőjelezte meg senki, miért ő lett a parancsnok.

Nirath nem sokkal volt fiatalabb Ryernél, s sokban hasonlított is nővérére, főként belsőleg. Ám külsőleg is csupán hajuk és szemük színe volt különböző. A lánynak rövid szőke haja volt, s mindehhez zöldes-szürke íriszek párosultak. Bárki aki belenézett, egyből elveszettnek érezte magát…*
-Aerin…
*Hangja nem volt lágy, inkább tiszteletet és fegyelmet parancsolóan csengett a falak között. A férfi csupán bólintott üdvözlésképpen, majd a lány mellé állt. Nem volt nehéz látniuk a korom sötétségben. Ők tökéletesen látták, mi folyik odalent, s hogy Krisen csak a szoba közepén áll…*

***

*Semmit nem látott, csak érezte a nő jelenlétét. Mindenhol érezte, s úgy tűnt, mögötte áll, de mikor megfordult saját tengelye körül, csak a sötétségbe kapott bele. Nem volt senki mögötte, mellette, hiába forgolódott össze-vissza. Vámpír volt ugyan, a tanács egykori tagja, de a sötétben csak akkor látott tökéletesen, ha a közelben volt valamiféle fényforrás. Hátrányban volt, de ebben a csatában esélye sem volt nyerni. Így tehát várt, míg „üldözője” fel nem fedi magát előtte.*
-Krisen. Te áruló.. Adok egy esélyt, hogy megtisztítsd lelked…

*Halvány fény gyúlt, pontosan a férfi feje felett, s a hatalmas átmérőjű körben – amit a lámpa megvilágított – megjelent Ryer. Furcsa mód, most nem volt gyermeki arca, s kedvesség a szemében. Noha azt valóban ritkán lehetett csak találni az acélszín szemekben.*
-Nincs mentségem a bűneimre, Úrnő. Várom jogos büntetésem…

*Válaszolta a férfi, miközben térdre rogyott. Nem volt fáradt, s nem is önszántából tette ezt az alázkodást. Ryer az elméjében kutatott, nagyon nagy sikerekkel. A férfi nem tanulta meg elzárni legtikosabb gondolatait, sosem volt tanára hozzá.*
-Meg fogod kapni, erről biztosítalak…

*Gunyoros hangvétel, s mellé gúnyos mosoly is társult, ahogy az Úrnő kimondta a szavakat. Egy szempillantás alatt termett a térdeplő férfi mögött, majd ragadta meg a haját.. Hátrahúzta fejét, míg másik kezével körbefogta a férfi torkát. Szorítani kezdte, körmeit a férfi bőrébe vájta, s várt.*
~Saját fajtádtól rettegsz, korcs?~

*Elmosolyodott, s elengedte a férfit.. Újabb köröket rótt le körülötte, s elégedetten mosolygott. Teljesen sakkban tartotta a férfit, aki nem tudott mozdulni, csupán a nő mozgását követte tekintetével… S amit látott, attól egészen elfehéredett…
Ryer elkezdett átváltozni. Ugyan nem sokban különbözött általában látott alakjától, mégis, félelmetesebbé vált. Karcsú alkata továbbra is tartotta formáját, de erősebb lett.. Szemfogai megnyúltak, s ahogyan elmosolyodott ez mind látszott is. Acélszín szemei kifehéredtek, körmei kissé megnyúltak, bőre fehérebb lett.*
-Legyen izgalmas egy kissé, áruló.. Változz át te is…

*Hangja mélyebb lett, s rekedtes.. Visszaadta a férfinek a teste feletti uralmat, majd visszavonult az árnyékba. Krisen már nem látta, de amikor parancsba kapta az átváltozást, egy utolsó reménysugár gyúlt fel szívében. Félvér volt, így nem nőtt meg, nem lett magasabb, csupán kissé izmosabb.. Arca is csak alig láthatóan változott át...
A támadás hirtelen érte, előröl. A nő egy szemvillanás alatt termett előtte, s pofán vágta. A nő karmai éles pengékként szakították fel arcán a bőrt, s vérezni kezdett.. Mire odacsaphatott volna… Ryernek már hűlt helye volt… A játék folytatódott. A lány hol megjelent, újabb sebet ejtve a testén, majd eltűnt. Hosszú éjszakának ígérkezett, s ahogy múltak a percek, testére egyre több sérülést szerzett. Egyre inkább kezdte feladni a reményt…*
-Ölj már meg, hisz ezt akarod, nem?
-Nem… Azt akarom, hogy szenvedj..

*Felelt kérdésére az eddig néma sötétség, majd megjelent a lány. Szemtől szembe álltak egymással, s a férfi most már önszántából rogyott térdre. Ezer sebből vérzett, s már kezdett ájuldozni is.. Ryer megtette a magáét, majd közelebb lépett a férfihoz.. Mögé sétált, s oldalra döntötte a férfi fejét.. A java még csak most kezdődött.. Ruhája alól egy fecskendőt vett elő… Kegyetlenül döfte azt a férfi nyakába, majd kitépte a tűt, s elhajította. Majd taszított egyet a férfin, aki eldőlt, teljesen összegörnyedve. Az éjnek még közel sem volt vége. A méreg lassan áramlott szét a testében, egyre fokozva a szenvedését.. De ekkor már egyedül volt Krisen… Ryerin már régi alakjában rótta a folyosókat, majd saját szobájának ajtaja is rácsapódott, percekig visszhangozva még…*

***

*A két alak a felső szobában, rezzenéstelen arccal nézte végig a színjátékot.. Egymás mellett álltak, s csak nézték a lány játékát, ahogyan egyre több sebet ejt áldozatán. Ryer nem volt az erőszak híve, ezt mindkét hozzátartozója jól tudta, s a mai kivégzésen ők is meglepődtek. De nem szóltak közbe, hiszen nem lett volna semmi értelme. Az Úrnővel ellentétben, ők megvárták, míg a férfi utolsó lélegzetét is kiengedi a világban… Hiszen a lánynak kellett gondoskodni a hulláról.. Némán lépett el a férfi mellett, kezét annak vállára téve. Aerin most először látta átváltozva a lányt, s először látta ezen cselekedetét is… Érezte a vállán a kezet, majd Nirath kisétált a megfigyelőszobából. Aerin egyedül maradt, de nem bírta tovább nézni az élettelen áruló testét. Pedig nem egyszer ölt már, de sosem volt kegyetlen áldozataival…
Ő is elindult, egyenesen Ryer szobájába. Mostanában sokat járt nála, ami nem is volt meglepő.. Hiszen nemsokára egybekelnek majd, ő lesz az Úrnő társa… Ez nyílt titok volt mindenki előtt… Léptei nesztelenek voltak, akárcsak kopogása a lány ajtaján…*