Selyembugyi

A lány a hatalmas kanapén ült és a lábain egyenként lakkozta a körmöket. Szép halványsárgára mindegyiket, ami lehet nem volt esztétikus, de így nyáron tökéletesen jól mutatott a zöld szandálban. Hiába, sosem volt igazán jó ízlése. Ellenben a fiúnak, aki a nagy bőrfotelben terpeszkedett basásan annál inkább. Olyan mohón mustrálta a lányt, hogy ha egy tál finom csemege lett volna azonnal felfalja. A lány bal lábát egészen felhúzta, amitől láthatóvá vált a falatnyi kis csipkebugyi, amelynek cakkozott vörös kis szegélye majdhogynem elvakította a fiút. Úgy villant ki a lábak közül mint valami angyalkezek által szőtt csipkecsoda, mely csakis arra vár, hogy az ő mohó kezei megragadják, és azonnal lecibálják.
A lány észrevehette a tekintetet, mert lassan a fiúra emelte óriási kék szemeit és pajkosan szinte kihívóan elvigyorodott. Ó, a kis boszorka mennyire érzi, szinte minden idegszálával kitapogatja a vágy hevületét és ennek fügvényében fűt és hűt.
- Kristóf...esetleg valami gond van? Nem tetszik a sárga szín? Vagy rajtam van valami zavaró?- kérdezte a világ legtermészetesebb hangján csicseregve, szinte trillázva. A fiú üvölteni tudott volna:~ Ó igen édes...a bugyid a zavaró körülmény.~ de csak lenyelte a nem létező gombócot a torkából, majd rekedtesen préselte ki magából a szavakat.
- Hogy őszinte legyek....mindig is tetszett a sárga szín. Nincs vele gond, de tényleg. Csináld csak tovább, Kicsim.- úgy vonta meg a vállát, mint valami lezser macsó, aki előtt a lány akár fátyoltáncot is járhatott volna, attól még nem áll fel neki.

Hogy ennek tökéletesen ellentmondott a dudorodó rövidnadrág, az talán mellékes is. Vagyis mellékes lehetne. Kezdett kényelmetlenné válni a fotel és kezdett egyre idegesítőbbé válni még az a kis távolság is ami jelen pillanatban elválasztotta Kittitől, meg attól az egyre idegesítőbb vörös csodától ott a hófehér kis combok relytekéből. Gondolatban már ezerszer kinyújtotta a kezét és leszedte róla, most mégsem akarta valahogy megtenni. Talán ha sokáig szugerálja akkor biztosan megindul, eltűnik, köddé válik. Akármi jó lett volna, csak ne takarta volna olyan makacsul a fiú szemei elől azt az édes ölet, amelybe vágyakozott. Megmerítkezni még ebben a nyári hőségben is abban a forróságban és hevülten mélyedni el benne sokadszorra is. Akár egy feltáratlan barlang melyet már annyiszor bejárt, mely mégis mindig az újdonság erejével hatott rá.

Kitti ismét felpillantott, nem lehetett nem észrevenni, hogy a fiú kitartóan és szinte pislogás nélkül bámulja. Óvatosan helyezte vissza a körömlakkba az ecsetet, majd rácsavarta a tetejét. A fiú szinte úszott a verítékben miközben a lány édes, hosszú ujjait bámulta miként tekerednek rá a kupakra. Bárcsak az ő férfiasságát ölelnék így körül azok a karcsú ujjak ugyanilyen vontatottan mozognának rajta, ritmusosan, egy állandó ütemet diktálva. Egy kövér izzadságcsepp gurult végig a fiú hátán melytől a következő pillanatban kirázta a hideg.
A lány kajánul elmosolyodott és felállva a kanapéról a fiú felé indult. Kristóf tudta, hogy most megint csak játszadozik a szokásos édes kis erotikus játék volt amit imádott, ugyanakkor megőrült tőle. Micsoda idegtépő kettősség.

- A bugyim zavar, igaz? Az zavar, hogy rajtam van!- kérdezte Kitti miközben kezével belemarkolt a finom selyemdarabba. Kis híján sikított az anyag a mohó szorítástól. Kristóf beszívta, majd benntartotta a levegőt. Mozdulni is alig mert. Csak bólintani volt képes a kérdésre, remélve, hogy a lány érzi a vágyát és talán, ha a beálló csendben nagyon fülel, hallja, hogy a szíve szinte kidörömböli magát a mellkasából. Minden idegszála megfeszült, mikor a bugyit markoló kéz, lassan haladva lefelé hámozta azt eltűnve a lány öléről, és láthatóvá téve azt amiről a fiú ábrándozott, amire olyan nagyon várt, hogy szinte eszét vesztette. Halántékán már ezerrel dobolt a vér, szívverése ezerszeresre ugrott és megnyalta kiszáradó szája szélét. Talán ez utóbbi mozdulat azt is kifejezte mit tenne most legszívesebben, ha az ajkai a szabadon hagyott női dombhoz érhetne. A nyelve nem tétlenkedne annyi bizonyos. Kitti formás lábairól a vörös csoda legurult és végleg a földön landolt. A lány kék szemeiben csintalan kis szikrák vibráltak, amikor végül a fiúra kacsintott és immáron bugyi nélkül telepedett vissza a kanapéra, újra felhúzva a lábait, amelyek között most már semmi nem takarta hívogató szemérem ajkait, melyek kinyílott virágok szirmaiként hívogatták a vágyban szinte fuldokolva perzselődő fiút. Kristóf úgy érezte ebben a pillanatban fog megőrülni, ha most azonnal nem kaphatja meg a lányt, mire az csicsergő hangján szólalt meg

- Azt mondtad a sárga színnel semmi bajod... akkor a másik tippem a bugyi volt. Gondolom nem zavar, hogy megszabadultam tőle. - átkozott kis némber, hogy mennyire tudja, hogy mennyire érzi, feszegeti a határt, de ezúttal túl messzire ment. De talán pont ezt akarta. Kristóf a következő másodpercben úgy vetette rá magát, mintha a lány egy tál finom csemege lenne. És ő most be is fogja falatozni mind egy szemig.