A "" kifejezés eredménye:

Szeretem a napot, az eget,
s mindezt adni is tudom Neked.
Szeretem a fát,
leveleinek játékát.
Szeretem a ködöt,
a mindent beborító nagy Őt...

Úgy éreztem, hogy a nőből áradó gyűlölet és fájdalom hátrataszít, és egy pillanatra elfacsarodott a szívem. Befejeztem, amit elkezdtem, de már nem leltem örömömet benne. Belegondoltam, hogy az elején még le akartam állítani magam, és nem értettem ezt a hirtelen hangulatváltozást. Már azt sem értettem, ki vagyok én...

Egy hatalmas tál… amikor először látod semmit nem mond a számodra. Leginkább olyan, mint egy üres test, lélek nélkül. És mi lesz ami lélekkel tölti meg ezt a tálat? Valami, ami belekerül, és amitől a tál már nem olyan lesz a számodra mint eddig. Már nem csak nézni akarod a konyhapulton, hanem a kezed odanyújtani és közel húzni magadhoz, egészen közel...

Szóval ott ült egyedül a parton magába mélyedve elmélkedett arról, hogy mi értelme annak, hogy a világon van. Miért nem tudja kimutatni azt más emberek felé, hogy mit érez, hogy kicsoda ő? Mért nem képes arra, hogy megengedje valakinek, hogy igazán megismerje? ...

Estére egész jól éreztem magam, felvidítottak a barátaim, akikre mindig lehet számítani. Jobban számíthatok rájuk, mint a családomra; nekik fontosabb az, hogy jól érezzem magam, mint hogy ki mit mond. A látszatvilág nem az én világom ...

Egy fehér szobában tért magához. Nem érzékelte még teljesen a külvilágot, de a mennyországhoz túl soknak, a pokolhoz túl kevésnek tartotta a fájdalmat, úgyhogy körbenézett, és rá kellett ébrednie: ez se sikerült. Ha nem szakadt volna fel a szája, elmosolyodott volna úgy amúgy gunyorosan önmagán, de helyzetéből adódóan ezt sem tehette. Az ügyeletes nővér lépett mellé, mosolyogva kicserélte az infúziót, majd kiment, teret engedve a főorvosnak, aki nagyvizitet tartott éppen...

Mikor egyszer régen, azt sem tudtam,ki vagy Te,
Mikor régen más miatt sírtam minden este,
Mikor elvakított régen egy másik szempár,
Nem tudhadtam, rám gyönyörű jövő vár......