A "" kifejezés eredménye:

Raven egyébként hozzászokhatott volna, hogy a legtöbb férfi nem tudja megjegyzés nélkül szemlélni tökéletes alakját. Most azonban mindenki a fülkéjében ült és dolgozott, így Raven végre egyedül maradhatott, s két tenyerére támasztva állát újra elmerülhetett gondolataiban. Előtte hevert a sok idomtalan csomag, levelek tucatjai. Ahogy nagyot sóhajtva lehajtotta fejét, tekintete megakadt egy címzés nélküli fehér borítékon...

Szerelmes egy barna kislány, nem tehetett róla
Barna fiú volt az Ő szíve elrablója
Boldogok voltak együtt, s minden percben vidámak.
Élvezték a szerelmes élet együtt töltött...

Szemem lehunytam, csak pár pillanatra, s mikor kinyitottam, tömérdeknyi hattyú táncolt a vízen. Ekkor a hattyú újra fényalakká változott, s kézen fogott. Ekkor minden újra fényes lett, a szürkeség és a feketeség eltűnt. Újra béke honolt a tájon. Átléptem a vízesésen, s beléptem egy… egy meseországba. Amit láttam… leírhatatlan. Csodás volt, egy… egy álom. De csak pár pillanat volt az egész. A fényalak eltűnt, s mesevilágom összeomolni látszott...

Megvadult szél tépi ruhám,
Eső mossa el alakom,
Magam csak állok itt némán,
Tenmagam mégsem láthatom
Sem kívülről se nem belülről...

A világ minden tájáról idesereglett emberek kis csoportokra válva ültek asztalaiknál, és egyszerre legalább tíz különböző nyelven folytatták eszmecseréjüket. Szinte a bejárat mellett az egyik asztalnál néhány lelkes indiai fiatalember ecsetelt valamit nagy hévvel, az egyik sarokban mintha orosz szót hallottam volna, de az is lehet, hogy ukrán vagy valami más szláv nyelv szófoszlányai ütötték meg a fülem. A legérdekesebb mégis az a belsősarokban lévő asztal volt, ahonnan jellegzetes német...

Óhh, Isten! Kérlek hallgass meg engem
Mostanában nincs minden rendeben.
Mióta együtt vagyok az Andival,
folyton...

Reggel mikor felébredtem
Üres volt a lelkem
Rá kellett ébrednem,
Hogy egyedül feküdtem ...

Éjszaka volt, sötét, és mély, a fény csak az ablakon át szűrődött be, a szomszéd szobából halk zene szűrődött át. Mikor ez történt velem, egyedül voltam, magamba fordulva, barátok és szerelem nélkül, magányosan. A halk zenét hallgatva szívem nyugodni készült, csak lelkem tombolt, ki akart törni, egyedül volt, nem volt semmije és senkije, a magány vonta magába egész valómat. Nem volt bennem élet. Csak a halál utolsó csókját vártam, de nem jött. Hallottam egy hangot: „Dolgod van még, nem...

Adriant kissé kezdte nyugtalanítani a sok ellenséges harcos, illetve mágus. Talán egy régebbi „munkájának” rokona lehetett olyan hatalmas és gazdag, hogy ennyi pénzt, időt és fáradságot nem kímélve felkutassa, idecsalogassa és itt megölje őt? Bár sok emberrel végzett már életében, nem tartotta valószínűnek, hogy egy ilyen embernek beleköpött volna a levesébe...