Fájó szívnek halk suttogása

Fájó szivnek halk suttogása,
Hallatszik mindenhonnan.
Amerre megyek, midnenki sír,mindenki sír.
Minden kis halk kacaj megfagy,
Nem örül az élet, h evilági lehet.
Szív nem repdes többet.
Szívnek halk suttága, elenyész a kacaj vigyorában.
Fájó szivnek halk suttogása,
Léptek kopogása, elnyomja.
Minden ami hangos, ami hangosabb,
Mint az élet érzelme, mely elenyész, meghal.
Nem hallja az orvos,
Ő tsak a hangot hallja, melyet szived ver.
De az értelmet azt nem.
Azt tsak Te érezheted, hallhatod,
Hiszen ez ami életben hagyott.
Szívnek halk suttogása, nem hall meg senki.
Ha élet kell, hát legyen,
De ezt nem más adja, ez Neked kell.
Hát vedd el! gyere, nem, ez ingyen van.
Nem kell sorban állni, tsak Adni, adni.
Ha adsz életet, hát kapsz is életet.
Mely csodálatos lesz,
Szíved midnen sírást, hangot, elnyom,
S kikiált a nagyvilágba: Ő márpedig Boldog!!