Az idő

Rohan az idő,
Múlnak az évek.
A gyermekből már felnőtt lett,
A felnőttből meg öreg.
Igyekszik a verssel a költő,
Mert őrülten rohan az idő.

Röpül az idő,
A napok percnek tűnnek.
Elmennek az emberek,
De helyükre újak jönnek.
Siess hát,te költő,
Mert gyorsan röpül az idő.

Sebesen telik az idő,
Észre sem veszed.
Elmúlik a nyár,
Helyét a tél veszi át.
Ha kihal az erdő,egyszer mégis újranő,
Mert nagyon sebesen telik az idő.

Lassan múlik az idő,
Alig bírok várni.
Hiába is nézek én,
Nem bírok már látni.
Az órámra nézek,ugyanannyi, mint az előbb,
Lassan múlik nagyon ez a nyomasztó idő.

Egy pillanatra megáll az idő,
Elkészült a versével a költő.
Mily boldogság, felszabadul a lelkem,
Holott a fekete asztalon hever rég a testem.
Lehetséges tehát, a világban, mely nyüzsgő,
Egy hosszú pillanatra mégis megáll majd az idő.