A "" kifejezés eredménye:

A bíró először nem értette a dolgot, aztán gyenge kifogásokat keresett, ám lehet, hogy beszédében ártatlannak tüntette föl magát, gondolatai mindent elárultak, mindent. Felhevített testét már semmi nem menthette meg, azonnal a földre rogyott és meghalt. Egyetlen szót sem szólt arról, hogy miért ítélte el a férfit, de nem is kellett. A történet minden részlete már ott volt az ő fejében is, fájdalmas emlékek villantak be...

Árpád népe! A történelem várfokán,
Hol milliónyi ember, kart karba öltve áll,
Zúgva, harsogva, szinte egy hangon kiállt,
Magyar földön, magyar anya szülte magyar fiát! ......

Két feldühödött, fekete démon rontott ki az erdőből. Egyenként kétszer akkorák voltak, mint én. Fejükön hatalmas szarv díszelgett. Orrukból tüzet fújtattak. Mint valami dühöngő bikák, úgy néztek ki. Nem tudtam, mihez kezdjek. Szaladni akartam, de a rémülettől nem bírtam. A patáik, ahogy a földet érték, dübörgést váltott ki. Hangjuk akkora volt, mint egy egész hadseregé. Ez egyik túl közel ért hozzám...

Simogató, oltalmazó ölelés
Bársonyos puha takaró
Nyári mezők illatát idéző
Az estével tovaillanó
Bólogató, rőtvörös fák
Színehagyott, szomorú világ...

Feltámad a szél, hegyeken-völgyeken
Tomboló vihar tépdesi fák lombjait.
A messzi távolban egy kedves hang megszólal,
E hang hallattán a tomboló szél elillan ...

Senkit sem érdekelt, hogy egy összetört ember mit Élt át, hogy ez történt vele, hogy ezzé vált. Mindenki a saját dolgával volt elfoglalva, nem a mi gondunk, hagyjuk a szenvedőre. Miért is kéne segíteni? Nem is ismerjük, semmi közünk hozzá...

Várj még,
szállnék
a felhők között,
s elűzném a szürke ködöt,
mi a szívemre borult...

Hana minden egyes érintésre összerezzent - sok időbe telt, mire hozzászokott, és megértette, hogy a kéz nem csak fájdalmat közvetíthet. Zavarta, ha megsimogattam a vállát, mikor beszéltem hozzá, de az is, ha megfogtam a kezét...

Szép tavaszunk gyorsan őszbe fordult.
Víg mosolyod, bús közönnyé torzult.
De szavaid félelem szülte gátja,
Vallomásod örök útját állta,
Hogy minden igyekezetem hiába,

Elolvasom »