A "" kifejezés eredménye:

Lámpafényszerű halvány mosoly
Molyrágta szív...

Átsiklik kezem nyomán,
Végig életem porán.
Néhol kavicsok érdes tapintása,
Út szélén virágok hajtása...

Egy szép napon Dávid szerelmes lett. Emlékszem a napra, hiszen ez pontosan 2 éve történt. A lánynak gyönyörű méz szőke haja volt, és csillogó kék szeme, elbűvölő mosolya. Ha fiú lettem volna, biztos én is beleszeretek, de mivel lány vagyok, így csak irigykedtem rá. Dávid az első perctől oda volt a lányért, és úgy vettem észre, hogy a lánynak is nagyon tetszik az én legféltettebb barátom. Félni kezdtem...

Hold- s csillagfény boritotta az eget,
Ajkad felém közeledett.
Tested lassan közelebb csúszott,
Mindkét szemed fényben úszott...

A városka öt templomának tornyai, mint Isten kezének kinyújtott ujjai sápadtan meredtek az ég felé ahonnan a lenyugvó hold árnya és a felkelő nap gyenge fénye megvilágította őket. A kereszténység erős bástyája volt ez a hegyekkel körül zárt hely. Az itt élők hosszú keserves munkával építették föl templomaikat a sziklás hegység hatalmas és erős kőtömbjeiből. ..

Ekkor kezdte el mondani halálos ítéletemet… Hogy nem tudja, hogy mi a baj vele, de nem tud megszeretni, pedig tökéletes lány vagyok és velem nincs semmi baj, csak benne van a hiba talán a múlt miatt, és hogy nagyon fontos vagyok neki, stb. Ahogy ezt kimondta érezem, hogy vége… vége van az álmaimnak, a vágyaimnak és már sosem lesz enyém ez a srác többet...

Valamikor régen, valahol messze,
Egy lány sirdogált keseregve.
Búját próbálta valahogy enyhíteni,
De hiába, a szív nehezen bír feledni...

Sötétben bolyongó,
Kopott köpeny képén,
Vágtázó csataló,
Halott téglák résén...