A "" kifejezés eredménye:

Megpróbálom magam elé képzelni, ahogy élettelenül fekszik az ágyban. Vajon a lelke már ott van fönt? Átjutott azon az alagúton, ami elválasztja a mi világunkat a másvilágtól? Vajon milyen az az alagút, sötét, félelmetes, olyan, mint amikor rémálmunkban az ismeretlen mélybe zuhanunk, vagy olyan, mint egy átlátszó henger, melyen áttündököl a mindenség? Ő már talán tudja...

Vágyakozva nézem, hogy a holdfény sugara kivillan a csillagtakaró alól.
Bárcsak érezném tested közelségét, ahogyan tested hozzám simul
Mint ahogyan átölelik a csillagok több ezer...

Csendben hallgatom
az eső kopogását,
Lassan tűnődöm-
az idő múlását
megállítanám, megállítanám...

zuhog kinn az eső,
már a szél is fúj
érzem a cigaretta ízét a számban,
habár nem is szívtam
vizes a kezem az esőtől,
bár benn vagyok a szobába..

Már nem vonz vak fényeivel a világ
Már nem érzem a város bűzesős szagát
Már nem koppan léptem hangtalan monoton
Éjjeli, kihalt és zajtalan utakon
Nem lát a hajnal első...

- Csak lenne már vége ennek a műszaknak - gondolta Stuart, és tovább ütögette a követ. Már elég mélyre lefúrtak ebben a bányában, és viszonylag sok nyersanyagot találtak, amit minél hamarabb ki kell vájni a földből. Ha ezt a munkaidőt végignyomja, mehet haza pihenni egy teljes hétig. Arra gondolt, hogy milyen régen nem szeretkezett már a feleségével...

A férfi teljes testével kimászott a kocsiból, és ölelésre tárta karját, hogy magához szorítsa fiát. A mesterlövész tüzelésre készen állt. Várta a megfelelő pillanatot. A fiú a zászlót a tankok elé szúrta a földbe, oly erősen, hogy a szél ki ne szakíthassa...

...A szívem fáj nagyon,
Az igazat bevallom,
Édes, Szeretlek nagyon!
Őrjít e tehetetlenség!