Árpád népe

Árpád népe! A történelem várfokán,
Hol milliónyi ember, kart karba öltve áll,
Zúgva, harsogva, szinte egy hangon kiállt,
Magyar földön, magyar anya szülte magyar fiát!

Magyar földön, magyarnak nevelte gyermekét,
Kárpátok hegyei övezik, a kárpát medencét!
Hol örökzöld fenyvesek,
Felénk büszkén intenek,
Az alföldön ringó búzakalász
Visszaint, szól –te büszke társ-,
Egy a sóhaj, egyet akarsz,
Szíved mélyén, magyar maradsz!

A kárpátok végtelen karja,
Az alföldet öleli, mint gyermekét az atyja.
Erős a kar, szilárdan állja,
Nem gyengíti, fegyver ropogása.
Az alföld kecsesen ringó búza kalásza,
Az élet szelíd, lágy varázsa.
Anyaként, milliónyi gyermekét táplálja.

A búza érik, Semmi nem zavarja.
A népnek enni kell, hogy erős legyen karja!
A Kárpát medence, magyarok hazája!
Az eső a földet egyformán táplálja,
A nap egyformán süt, minden tájra.
A Kárpát medence, magyar mennyországa!

Mit számít a térképen jelölt vonal?
A vonalon fák, és bokrok milliója van!
Az ágai mind két oldalra hajlanak,
A gyökerek nem figyelik a vonalat!
A vonalon túl, s a vonalon innen,
A fát, a bokrot tápláló kincsen,
A magyar földön él, és hal minden!

Egy az Urunk, egy az Isten,
Vonalon túl, vonalon innen!
Béke, szeretet legyen minden szívben!
Ebbe semmi hatalomvágy, meg ne rendítsen!

Mert a hatalom, olyan erő,
Az uralkodási vágy, csak nő,
Néki az a lényeg, minden felett!
Az élőlény bármi lehet, ellene nem tehet.
Fű, fa, virág, ember, állat,
Közösen néki szolgálhat.
Dölyfös gazda a hatalom,
Minden eszközzel, a többet akarom,
S hogy kevélyen élhesse életét,
Néki mindegy mi a tét!
Kik István király égisze alatt,
Koppány ként üzennek hadat,
Hamisak mind! Nem igazak!

Ne adjuk fel! Öleljük egymást szorosan!
Védjük egymás jussát kitartóan!
Kárpátok bércei! A fenyvesek!
Ti kemény karú igaz emberek!
Az alföldön, s Dunán túl élő anyák, s gyerekek!
Békét akarnak, s szeretetet!
Ne ropogjanak soha többé fegyverek!

Te jóságos Úristen! Alázattal kérlek!
Féltő szeretettel, világítsd meg az elméket!
Vezérinkben legyen, bölcs, elme!
A Kárpátok bércein és attól erre!
A bölcsesség hangja legyen erősebb,
Vezér a pénzt, ne magadra költsed!
Halld a Jóisten szavát,
Ki feléd, békét, igazságot kiált!
Feledd a hatalom hiú hangját!
Magyar, magyar felett, ne törj pálcát!
A Kárpátok bérceitől, a Dunántúlig,
Egy a hazánk, a kezdettől a végig!

Miénk, a természet adta határ,
Mely évszázadok óta, szilárdan áll.
Nem rendíti semmi, évezredek óta,
Egy az igaz, egy a magyar nóta.

Ha majd a természet üzen nékünk hadat,
Ha majd a Kárpátok bércei, porrá omlanak,
Ha tehetetlenül hull szét a világ,
Magyar, csak a Jóistennek adja meg magát.