A "" kifejezés eredménye:

Az, hogy szeretett valaki - új értelmet adott az életemnek… Nem volt több intő, látogatás az igazgatói irodában, veszekedések, kirohanások - megszelídültem, mint a kisherceg rókája. Gyúrható anyag voltam és jó kezekbe kerültem. Szerető ujjak formáltak - végtelen türelemmel.
Kívül- belül átalakultam. A gyom, amely lelkemben elburjánzott fogyatkozni látszott. Lényem kertje kivirult- minden virág szirmot bontott…

Hé Angyal
poros a szárnyad
mocskos az arcod
sebes a lábad ...

Esendő minden ember,
és én most elestem.
Fáj a testem, fáj a lelkem,
elvagyok keseredve.
S felüvőlt bennem a vágy:

Akarom az Anyukám! ...

Hidegrázó vad tudat
gondolat, változó hangulat
repked, megreszket, elvet
félelem lázad, eldob testet...

Remegek mikor rád gondolok
Mikor átölel a mámor..
Remegek mikor rád mosolygok
Mikor meggyötör az álom..

Értem szólnak a harangok,

Miattam sok sírást hallok.

Értem feketék most a ruhák

Miattam szólnak gyászmelódiák...

Fájó volt az ébredés
olyan törékeny a lét.
Ablakszem az öntudat,
mely piciny valót láttat...

Zeusz lelki szemei előtt már ott látta a szép női alakot, aki a női ruha felett erős páncélt és sisakot viselt, a kezében pedig lándzsát tartott, de a harcias külső ellenére szereti az embereket, főleg a bátor és leleményes embereket. Nem sokkal ezután Zeuszt szörnyű fejfájás kezdte gyötörni, az istenek szánva nézték a szenvedését, de segíteni nem tudtak rajta. Végül előlépett Héphaisztosz a kovács isten és meglékelte apja fejét, a résen keresztül egy csodaszép nő ugrott ki páncélban,...