A "" kifejezés eredménye:

Az antigravitációs hajtómű felmorajlott és a parancsnok megpróbálta elképzelni, hogy a Merész látszólagos tömege hirtelen több milliószorosára megnövekszik, és gravitációs mezeje összekapaszkodik a csillag vonzásával. De nem bírta elképzelni. Egyszerűen el kellett hinnie, hogy így van, mert különben visszaadhatná a parancsnoki diplomáját, mint valami fabatkát sem érő dolgot! A villamos áramot sem lehet látni, mégis el kell hinni azt, hogy létezik, mert a hatása mérhető. Hát így lehet ez...

Volt egy lány. Álmokat szőtt míves kelmén, színes gombolyag szaladt át a kezén, rikítottak ujjai nyomán az álomképek. Egyik a másik után kelt ki mint tojásból a napos csibék. Lábát lógatva csücsült a felhők tetején, ajkai között halovány zöld fűszál remegett, miközben rágcsálta, kezével az állát támasztotta. Úgy hitte, minden sikerülhet, hogy csupán akarni kell és hinni mindig a színes szőttesben, mit maga készített...

Ködös titkok, fagyos szavak
Részegen összezörrenő agyarak
Vakon bámulunk egymásra
Mint két magára maradt árva ...

Nemzedékem lehagyott
Vagy én jöttem elkésve?
Életterem elfogyott
Későn várok ölelésre...

Vágyat érzek
ha melléd lépek,
Ha távolban járok
akkor is rátalálok
a régi érzésre...

Piros kendőn fehér pöttyök,
Egy vörös négyzet csakcsupán.
Egy darab rongy, mit úgy őrzök,
Mintha életemet tartanám...

A harangszó maga a nyugalom. Méltóságteljes emlékezés, mindig ugyanolyan és mégis mindig más. Nekem, a harangszó a nyári meleget, az elpilledést, a hegyekkel övezett kis falu poros utcáit, a bágyadt ragyogást jelenti, s valahányszor meghallom, gyermekkorom jut eszembe...