Ködös titkok, fagyos szavak
Részegen összezörrenő agyarak
Vakon bámulunk egymásra
Mint két magára maradt árva
Kiket kilökött a világ méhe
Marjuk egymást sebesen, félve
Szilánkosra tépjük tiszta álmaink
Mintha sosem lettek volna vágyaink.
Kapaszkodunk a szabad égre
Nem kell nekünk a világ méhe
Szárnyaink kitárva elrugaszkodunk
Ott messze, távol van igazi otthonunk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Megszokott "éjjel álmomból felriadva" született vers. Úgy kapartam le papírra mint akit üldöznek és utána sem változtattam már rajta.
Nem szólt senkihez, egyszerűen jött.
Szerintem, ez az ami a költőt tökéletessé teszi...mármint, hogy olyan verset írjon, ami nem szól senkihez, de mégis sokunkat megérint.
Persze ez csak az én véleményem:$
Mégegyszer gratulálok!
Üdvözlettel:
Untouchables
Szóval:
Untouchables
Nah, most jó, remélem:D:$