Ködös titkok, fagyos szavak
Részegen összezörrenő agyarak
Vakon bámulunk egymásra
Mint két magára maradt árva
Kiket kilökött a világ méhe
Marjuk egymást sebesen, félve
Szilánkosra tépjük tiszta álmaink
Mintha sosem lettek volna vágyaink.
Kapaszkodunk a szabad égre
Nem kell nekünk a világ méhe
Szárnyaink kitárva elrugaszkodunk
Ott messze, távol van igazi otthonunk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
2025-06-13
|
Horror
A fiúk merevedése és a lányok nedvesedése jelezte, hogy a kezdeti sokk ellenére nincs ellenükre...
2025-06-12
|
Egyéb
Ez egy nem túl erotikus de számomra meghatározó story<br />
Építő kritikát elfogadok hogy...
2025-06-11
|
Történetek
Inceszt történet!<br />
Fordítás ---- Eredeti történet: Familienurlaub ---- Eredeti szerző:...
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Megszokott "éjjel álmomból felriadva" született vers. Úgy kapartam le papírra mint akit üldöznek és utána sem változtattam már rajta.
Nem szólt senkihez, egyszerűen jött.
Szerintem, ez az ami a költőt tökéletessé teszi...mármint, hogy olyan verset írjon, ami nem szól senkihez, de mégis sokunkat megérint.
Persze ez csak az én véleményem:$
Mégegyszer gratulálok!
Üdvözlettel:
Untouchables
Szóval:
Untouchables
Nah, most jó, remélem:D:$