Ködös titkok, fagyos szavak
Részegen összezörrenő agyarak
Vakon bámulunk egymásra
Mint két magára maradt árva
Kiket kilökött a világ méhe
Marjuk egymást sebesen, félve
Szilánkosra tépjük tiszta álmaink
Mintha sosem lettek volna vágyaink.
Kapaszkodunk a szabad égre
Nem kell nekünk a világ méhe
Szárnyaink kitárva elrugaszkodunk
Ott messze, távol van igazi otthonunk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Megszokott "éjjel álmomból felriadva" született vers. Úgy kapartam le papírra mint akit üldöznek és utána sem változtattam már rajta.
Nem szólt senkihez, egyszerűen jött.
Szerintem, ez az ami a költőt tökéletessé teszi...mármint, hogy olyan verset írjon, ami nem szól senkihez, de mégis sokunkat megérint.
Persze ez csak az én véleményem:$
Mégegyszer gratulálok!
Üdvözlettel:
Untouchables
Szóval:
Untouchables
Nah, most jó, remélem:D:$