Reménytelen szerelem

Ülök az ágyamon, az ablak nyitva
Mintha minden didergés téged hívna
Fülemben hallom még a hangod
Ajkamon érzem keserédes csókod
Olyan jó lenne, ha ez a seb beforrna
mert mintha egy percig szerettél volna...
Nem akarok aludni, félek aludni
Nem akarok újra rólad álmodni
Félek mindenegyes mozdulattól mely érted epekedik
Félek a szemektől melyek a csókot tervezgetik
A bennem lakozó szörnyeteg msot felébredt
Halkan, kéjesen dorombolja a nevedet!
Alatt egy zene szól, mely fejemben íródott
S a hangszer húrja szívemben mély sebet hasított
Csak ülök és űzöm a gondolatokat
Nem akarom, hogy széttiporjanak
Kereslek mindenhol, a csillagok közelében
De nem talállak máshol, csak a szívemben
Fáj és annyira szégyellem
Hogy reménytelen ez a szerelem