A Szafaripark

Ááá, jó napot, jó napot kedves vendégeink! Fáradjanak csak beljebb! Isten hozta önöket a Szafaripark információs központjában! Ha felüdülésre, kikapcsolódásra vágynak, töltsenek el néhány napot nálunk: az ötcsillagos szállodánkban tökéletesen automatizált a kiszolgálás, a parkban pedig fakultatív programok várják a kíváncsi utazókat… Hogy ki vagyok én?... Hát én vagyok a személyzet! Tudják, szeretem a magányos életet… Tessék? Hogy miféle szafaripark ez?… Hát önök nem a Barnard csillagnál tértek le a galaktikus űrsztrádáról, a reklámokat követve?... Hát akkor honnan jöttek?... Szóval önök itt élnek ebben a naprendszerben? Várjanak csak, hadd nézzem meg önöket alaposabban! Tudják, annyiféle nációval akad össze az ember az élete folyamán… Valóban: elkésztő a hasonlóság… csak onnan jöhettek… értem már! Hajóstoppal jöttek fel! Na, majd számolok a parancsnokkal! A park élőlényeinek etetése és más egyéb zaklatása is szigorúan tilos!... Mit? … Hogy a saját hajójukon jöttek el idáig?... Hát ez elképesztő… ez hihetetlen…

Mit mondanak?... Ne kiabáljanak egyszerre, túlvezérlődik a tolmácsgép bemenete!... Ja, hogy miféle szafaripark a maguké? Hát tudják, hosszú történet ez, de azt javaslom, olvassák el a prospektusainkat, ott le van írva a felfedezés egész története! Hajaj, most jut csak az eszembe, maguk nem ismerhetik a galaktikus köznyelvet!... De várjanak csak! Kérünk egy pár fordítást a tolmácsgéptől! Annyi az egész, hogy át kell kapcsolni audio üzemmódból vizuálisra… be kell állítani a példányszámot… végül betáplálni a prospektust. Így ni!... Még néhány pillanat… Hopp, készen is van… mind a hat példány! Helyezzék magukat kényelembe, nagyon szórakoztató olvasmány! Esetleg egy üdítőt? Tudják mit? A saját számlámra meghívom magukat egy italra!... Jó, jó… nem zavarom magukat!

Klegg Da-Norg, a Merész nevű felderítő-brigg parancsnoka végigtekintett kicsiny legénységén. A két férfi és két nő - e picinyke űrhajó kezelőszemélyzete – némán hallgatták üléseikbe szíjazva a számítógép monoton, gajdoló hangját.
-… száznyolcvanhat… száznyolcvanöt… száznyolcvannégy…
A parancsnok elmerengett: Öt fényéves ugrás végén most kezdték meg a behatolásukat a következő csillag gravitációs mezejébe. Csodálatos berendezés ez az antigravitron! Árammal táplálva fantasztikus határok között képes változtatni a hajó virtuális tömegét! Sőt! Képes a látszólagosan negatív tömegek előállítására is! Gravitációs vonzás és taszítás! Nincs más dolguk, mint hogy az egyik csillag gravitációs terében felgyorsuljanak a fény sebessége fölé… igen, igen, túllépve az álomhatárt és útjuk végén, egy jól irányzott ugrás után lefékezzék magukat a következő csillag vonzásában… és mindezt az antigravitáció segítségével…
-… száztizenkettő… száztizenegy… száztíz…

…az elmúlt húsz év elképesztő fejlődést hozott… az elavult fotonmeghajtású hajókat lecserélni a korszerűekre rengeteg időbe és fáradtságba került, de megérte… mert megkezdődött a Galaktika felfedezése! A legutolsó tizenkét évben több civilizációval vették fel a kapcsolatot, mint az azt megelőző egy évezredben…
-… hetvennégy… hetvenhárom… hetvenkettő…
…és a fénysebesség, ami rugalmas, mint egy gumiszalag… az otromba, nehézkesen gyorsuló fotonhajókat visszatartotta, de a kicsiny, gyors gravitációs hajók úgy szakítják át, mint futók a célszalagot…
-… negyvenkilenc… negyvennyolc… negyvenhét…
…igen, ez a jövő útja! És itt van most a legfontosabb munka: a galaktikus főutak kitűzése a következő nemzedékek számára. Hogy ők már veszélytelenül közlekedhessenek, elkerülve a veszélyes porfelhőket, nova-gyanús csillagokat. De ennek a sztrádának a térképe nem pontok között kacskaringózó vonal lesz, hanem koordináták és irányvektorok óriási halmaza, mely pontosan leírja a csillagok között kanyargó út térbeli vetületeit…
-… tizenhét… tizenhat… tizenöt…
…és most itt a következő állomás. Öt fényévről barátságos, sárga csillagnak látszott, de vajon mi vár itt a Merész legénységére?...
-… öt… négy… három… kettő… egy… zéró!

Az antigravitációs hajtómű felmorajlott és a parancsnok megpróbálta elképzelni, hogy a Merész látszólagos tömege hirtelen több milliószorosára megnövekszik, és gravitációs mezeje összekapaszkodik a csillag vonzásával. De nem bírta elképzelni. Egyszerűen el kellett hinnie, hogy így van, mert különben visszaadhatná a parancsnoki diplomáját, mint valami fabatkát sem érő dolgot! A villamos áramot sem lehet látni, mégis el kell hinni azt, hogy létezik, mert a hatása mérhető. Hát így lehet ez valahogy itt is.
A parancsnok a navigátor felé pillantott.
- Rena, gyanúsan hallgat a számítógép, hogy állunk a lassulással?
A lány elmosolyodott, ahogy a székével a parancsnok felé fordult.
- Azt hiszem, azért olyan szótlan, mert elszámolta magát. Úgy látom a műszereken, hogy a csillag tömege jó negyven százalékkal kevesebb az előzetesen számítottnál. Most persze kénytelen túlterhelni a hajtóművet, hogy csillag hiányzó vonzását a sajátunkkal kompenzálni tudja. Nem igaz, Brin?
- De igen – felelte Brin To-Hran, a hajtóműmérnök. – És te hogy állsz, Arn?
- Úgy van, ahogy mondod – jegyezte meg a köpcös atomtechnikus – szerencsére a reaktor bírja még szuflával!
- Az előbbi sértést kikérem magamnak! – Szólalt meg a géphang – a tömegeltérés a számítotthoz képest harminckettő egész huszonhatszázad százalék, ez pedig még belefér a nagytávolságú plusz-mínusz egyharmad tömegegységnyi tűréshatárba! Úgyhogy Rena kisasszonyt szívesen látom egy kis matematikai korrepetációra! Másrészt itt a Periférián a nagy távolságok miatt nem elégséges már a tömegérzékelőim felbontóképessége…
- Na elég ebből a locsogásból! – vágott közbe Klegg parancsnoki eréllyel – készüljetek fel a fénysebesség lassulással történő átlépéséhez!

A többiek izegve-mozogva kényelmesebb fekvést kerestek foteljeikben. A hatóművek dübörgése fokozatosan elmélyült, egyre jobban beszűrődött a helységbe a túlterhelt turbinák visító hangja. Egy pillanatra megvillantak a lámpák, majd a dübörgés nagyon lassan lecsendesedett. Néma csend telepedett a vezérlőteremre.
- A csillagtól mért távolságunk tizenöt egész hattized fényperc, relatív sebességünk nulla. Megkezdem az esetleges bolygók felderítését. – közölte a számítógép.
- Klegg, ide figyelj! – pördült székével a parancsnok felé Tina Lorr, a híradós. – Pontszerű rádiósugárzási forrás a rendszer belsejében!

Egy pillanatra valamennyien megmerevedtek. Mind az ötük agyán átsuhant a gondolat, hogy milyen jó lenne valamivel beírni a nevüket a felfedezések nagykönyvébe. De tudták, kicsi erre az esély, talán egy a százezerhez! De mégis, hátha ez az a bizonyos százezredik csillag…
- Számítógép, hogy állsz a felderítéssel? – kérdezte Klegg megtörve a hallgatást.
- Parancsnok, egyelőre két gázóriást találtam, de úgy érzem, vannak itt még más bolygók is, persze ezeknél lényegesen kisebbek. Nehéz vele megbirkózni, ritkán találkozni ilyen bonyolult rendszerrel. Legalább tíz helyről érzékelek gravitációs hullámokat… interferálnak, nehéz különválasztani őket. Meg az az igazság, mi is eléggé felkavartuk a hullámokat a fékezésünkkel!
- Nyugi, nyugi! – intett a kezével a parancsnok. – Van időnk, rágódj még rajta néhány másodpercig. Te pedig, Tina, próbálj valami rendszert felfedezni a rádiósugárzásban!
- Hát rendszer, az van – bólintott a lány – méghozzá gyanúsan tökéletes rendszer! Fix frekvenciákhoz kötött amplitúdó- és frekvenciamodulált sugárzások egész kavalkádja. Mintha csak hazaérkeztünk volna! Több ezer… Talán több tízezer egyidejű adás! A legtöbb jel hangfrekvenciával van modulálva…
Klegg megborzongott. Erre várt egész életében, egy értelmes civilizáció felfedezésére. És ráadásul itt a Periférián…
- Megtaláltam! – vágott a parancsnok gondolatai közé a számítógép. – a rádió-iránymérés adataira ráállítottam a távcsövet. Kivetítem az eredményt a képernyőkre.

Klegg monitorján is megjelent a bolygó színes képe. Egy kék bolygó. Milyen más, mint az Otthon! – gondolta a parancsnok. A mélykék óceánból szabálytalan alakú kontinensek bukkantak elő fantasztikus tarkaságban. Erdők zöldje, hegyek szürkéje és sivatagok sárgája szabdalta a szárazföldeket. A légkörben meteorológia frontok karjai kanyarogtak, örvénylettek, és az egész látványt szinte megkoronázta fenn és lenn az északi- és déli-sarki jégpáncél. A légkör áttetsző kék fátyolba burkolta a koromfekete világűr eme csodálatos gyöngyszemét.
- Fantasztikus! – buggyant ki Rena ajkain – Komputer, számítsd ki a pályaelemeket a Kék Bolygóig!
- Úgy van, - szólt Klegg – amint készen vagy vele, el is indíthatod a hajót! Lassú megközelítés! Az egész legénységnek: ettől a pillanattól kezdve harmadfokú készültség! – a hangja lassan megenyhült, elvesztette parancsoló élét – Azt hiszem, gyerekek, megütöttük a főnyereményt: értelmes civilizációt találtunk! Számítógép, végeztél a rendszer felderítésével?
- Parancsnok, kilenc bolygót azonosítottam, a belülről számított harmadikról érkeznek a rádiójelek. Most kezdtem el a bolygó részletes elemezését, egyelőre sokat nem tudok mondani róla.
- Oké! Dolgozz rajta tovább! Tina?
- Nem tudom, mi történt a fordító-automatával, parancsnok! Amint az elemzőt rákapcsoltam a nagy sávszélességű vevőre, néhány másodperc alatt túlcsordult a memóriája!
- Tessék? – fordultak valamennyien a lány felé, hiszen ilyen hiba gyakorlatilag lehetetlen egy ötödik generációs tolmácsgép előtt.

Klegg megvakargatta az orrát, aztán elgondolkodva lassan bólintott egyet.
- Azt hiszem értem már, hogy mi a baj! Tina, próbálj meg kiválasztani egyetlen állomást a sok közül, és arra állítsd rá a gépet! Valószínűleg az a probléma, hogy a bolygón több nyelven is beszélnek és a gép összezagyválta a különböző nyelvek azonos fogalmait. Elég furcsa az eset, de mást nem tudok elképzelni…
- Rendben, keresek egy erős állomást – válaszolta Tina, miközben felvett egy fejhallgatót és a rádióvevő kezelő-billentyűzetén kezdett el az ujjaival zongorázni.
Az űrhajó hajtóművei újra beindultak. Rena Mont Kleggre pillantott.
- Lassú megközelítés. Cél a Kék Bolygó. Tehetetlenségi parkolópálya a bolygó körül hatszáznegyven másodperc múlva, a számítógép szerint. Egyébként van egy ötletem! – tette hozzá vidáman – Szép név ez a Kék Bolygó! Hívjuk ezentúl így!
- Te is tudod, hogy ez lehetetlen! – csóválta meg a fejét Klegg. – A bolygólakók által használt nevet kell átvennünk, fonetikusan átírva a galaktikus köznyelvre. Komputer! Nagyon hallgatag vagy! Hogy állsz a Kék Bolygó felderítésével? – és vidáman Renára kacsintott.
- Már éppen jelenteni akartam, parancsnok: fizikailag szinte minden szempontból a hasonmása az Otthonnak! A légkör: oxigén és nitrogén körülbelül egy a négyhez arányban, felszíni átlaghőfok nagyjából háromszáz Kelvin, a bolygó méreteit tekintve pedig két-három százalékos pontossággal megegyezik az Otthonnal!
- Igazi testvérbolygó! – Klegg Da-Norg elmerengve figyelte a képernyőt, amelyen a bolygó most egy félholdnak látszott.
Ekkor a bolygó éjszakába meredő felén hirtelen egy fénypont szikrázott fel. Lassan nőtt, terjeszkedett, majd néhány pillanat múlva megfakult és kihunyt. Valamennyien szinte egyszerre mozdultak meg, de mégis a számítógép hangja törte meg először a csendet.
- Parancsnok! A Kék Bolygó felől nagyenergiájú alfa és gammasugárzás érte a hajót! Szerencsére a besugárzás ideje oly csekély volt, a távolság pedig olyan nagy, hogy nem veszélyes!
Arn Shi-Tai, az atomtechnikus a fejéhez kapott.
- Fiúk, ha ez atomrobbanás volt – márpedig más nem lehetett a felvillanás nagyságából és a sugárzásból következően – akkor szörnyű katasztrófa érte őket! Talán egy atomerőmű robbant fel náluk. Segítenünk kell rajtuk!
- Csak nyugalom! – Szólalt meg Brin – nem eszik olyan forrón a kását! Ha évmilliókig kibírták nélkülünk, most sem fognak belepusztulni néhány órai várakozásba.
- Így van! – jegyezte meg Klegg – Először információkat kell gyűjtenünk. Jut eszembe: Tina, hogy áll a fordító a munkával?

A lány a tekintetét egy oszcilloszkóp képernyőjére szegezte.
- Még sehogy, különféle kombinációkkal kísérletezik. Én viszont azt hiszem, találtam néhány kezdetleges képátviteli csatornát. Valószínűleg fekete-fehér mozgóképeket továbbítanak vele. – a számítógép-terminálhoz fordult – megvan a kódja is: másodpercenként ötven félkép, a felbontása hatszázhuszonöt sor. Várjatok egy pár pillanatig! Átírom az egyik monitor kép- és sorszinkron-programját, hogy fogadni tudja a bolygó adását… Már meg is vagyok vele! Figyeljétek az egyes monitort!
A többiek felálltak a székeikről és körülállták a kommunikációs egység monitorjait. Az egyik képernyőn csíkok szaladgáltak, majd lassan homályos képpé álltak össze. Elmosódott szürke pacnik mozogtak a kivehetetlen háttér előtt.
- Ennyi az egész? – kérdezte Arn letörve.
- Ennyi! – vágott vissza Tina élesen – Próbáld meg egyszer egy kicsit megmozgatni a fantáziádat!
Klegg ráült a vezérlőpult szélére.
- Talán az a baj, hogy messze vagyunk még a bolygótól. Meg az adást sem nekünk szánták, hiszen ezen a frekvencián csak a földfelszínen érdemes sugározni. Rena, mennyire vagyunk még a bolygótól?
- Nem tudom pontosan, nincs még radarképem róla. Azt hiszem, nagyjából most telt le a megközelítési idő fele…
- A pontos távolságunk a Kék Bolygótól kettő egész és nyolctized fényperc, parancsnok – vágott közbe tudálékosan a számítógép, Rena szeme pedig dühösen megvillant. – Azt hiszem, tudnék javítani valamennyit a képminőségen is, parancsnok, ha az átviteli láncba engem is beiktatnának!
Klegg Tina felé biccentett a fejével.
- Csináld azt, amit mond, de lehetőleg megjegyzés nélkül!
A lány szótlanul kapcsolgatott, és nyomkodta a gombokat a billentyűzeten aztán a parancsnok felé fordult.
- Én készen vagyok, ez a chip-halmaz pedig most megmutathatja, mire képes!
Mindenki – a számítógépet is beleértve – diplomatikusan hallgatott.

A televízióskép megremegett, majd fokozatosan egyre jobban kitisztult. A Kék Bolygó egyik élőlénye egy asztal mögött ült, kezében papírokkal és valami érthetetlen nyelven beszélt. Egyszer csak felhangzott a tolmácsgép mechanikus hangja.
-… A Koreai-félszigeten a monszunidőszak ellenére ismét fellángoltak a harcok…
Váltott a kép és a bemondó helyett dús vegetációban menetelő élőlények csapata tűnt fel.
-… Észak-koreai és kínai partizánokból álló csapatok heves tűz alá vették az amerikai légideszantos csapattesteket. A jelentések szerint az összecsapásoknak körülbelül százhúsz amerikai katona esett áldozatul. Az ENSZ csapatok visszavonulását továbbra is akadályozzák a heves esőzések miatt a medrükből kilépett folyók…
A képernyőn ismét a bemondó jelent meg.
- Önök a BBC esti híradóját látják Londonból. Folytatjuk külpolitikai hírösszefoglalónkat. Tegnap, helyi idő szerint nulla óra ötven perckor az Amerikai Egyesült Államok a nevadai kísérleti telepén végrehajtotta idei nyolcadik kísérleti atomrobbantását…
A képernyőről újra eltűnt a bemondó és egy atomvillanás jellegzetes gombafelhője jelent meg.
-… egyes meg nem nevezett forrásokra hivatkozva közleményt adott ki a TASSZ, miszerint a tegnap hajnali robbantás a fegyverkezési hajsza újabb fordulóját nyitotta meg bolygónk történetében. Ez a bomba ugyanis nem atombomba, hanem egy annál nagyságrendekkel nagyobb pusztítóerővel rendelkező kétfázisú, más néven hidrogénbomba volt. A TASSZ közleménye szerint a Szovjetunió ezután a fegyverkezési hajszát követve kénytelen lesz fokozott erőfeszítéseket téve kifejleszteni saját, nagy hatóerejű hidrogénbombáit.
A képernyőn ismét a hírolvasó jelent meg, és egyenesen a kamerába nézett.
- A mindannyiunknak oly sok szenvedést hozó második világégés befejezése után alig hét évvel ismét a fegyveres konfrontáció felé sodródik a világ. A két szupernagyhatalom atomarzenáljával szemben a kisebb országok, így hazánk is csak akkor érezheti biztonságban magát, ha rendelkezik saját atomfegyverekkel elrettentés céljából. Ezért hazánk kormánya a következő közlemény napvilágra hozatalával bízta meg a BBC-t.
A bemondó megköszörülte a torkát és ünnepélyes arcot vágott.

A mai naptól kezdve hazánk, Nagy-Britannia is harmadikként az atomhatalmak sorába emelkedett! Ezelőtt körül húsz perccel sikeres kísérleti atomrobbantást hajtottunk végre a Csendes-óceán egyik elhagyatott vidékén, angol felségvizeken…
Klegg a monitorhoz lépett és egy határozott mozdulattal kikapcsolta azt. Megfordult és szembenézett a többiekkel.
- Szeretném hallani a véleményeteket arról, hogy mit tehetünk egy ilyen helyzetben! Rena, te mit mondasz?
A lány pirosra festett és gondosan hegyesre manikűrözött karmait vizsgálgatta. Megvonta a vállát.
- Nagyot csalódtam a Kék bolygóban! Szerintem töröljünk ki minden, a rendszerre vonatkozó anyagot a komputerből és álljunk odébb! Felejtsük el ezt az egészet! A fejlődésnek ezt az ostoba vakvágányát!
Ahogy Tina megmozdult, a fény smaragdszínűen megcsillant pikkelyes arcbőrén.
- Te is tudod Rena, hogy ez lehetetlen! Itt visz majd el mellettük az új sztráda. Egyszerűen arról van szó, hogy a melegvérűek sokkal izgágábbak nálunk. Emiatt kell általában elzárkózni a kapcsolatfelvétel elől is.
Csend telepedett a vezérlőteremre. A fiúk makacsul hallgattak. A parancsnok Brinre bökött úszóhártyás mutatóujjával. A hajtóműmérnök sárga hüllőszeme résnyire összeszűkült.
- Azt hiszem, nem szabad megengednünk, hogy az érzelmeink befolyásoljanak a döntésünkben. Ilyen esetekre a Szolgálati Szabályzat egyértelműen rendelkezik: militarista civilizációval a kapcsolatfelvétel tilos!
Valamennyien Arn-ra néztek. Az atomtechnikus széttárta a karjait.
- Nem tehetek róla, de még most is úgy gondolom, hogy segítenünk kell rajtuk. Csakis így kerülhetik el azt, hogy önmagukat is elpusztítsák atomfegyvereikkel!
Klegg hümmögve bólogatott, aztán pattintott az ujjával.
- Egyvalakinek még nem hallottam a véleményét! – a többiek zavartan néztek egymásra. – Halljuk számítógép, te hogy döntenél?
- De parancsnok! A Szolgálati Szabályzat ezerkettőszázkilencvenkilenc per kis há paragrafusa értelmében a fedélzeti számítógépet tilos felruházni döntési felelősséggel!
- Tudom, tudom! De most minden felelősség nélkül csak a véleményedre vagyok kíváncsi. Dönteni mindenképpen nekem kell!

Rendben van, parancsnok! Javaslatom tehát a következő: Első pont. A kapcsolatot semmiképpen sem szabad felvennünk velük! Második pont. A naprendszer hermetikus lezárása gravitációs mezőkkel. Egyelőre ideiglenesen, a saját korlátozott erőforrásaink felhasználásával, ugyanis a rendelkezésükre álló műszaki tudással és atomenergiával már gyorsan létrehozhatnak akár csillagközi útra képes hajókat is. Így viszont nem tudják majd a militarizmusukkal meghódítani a jövőben a békés bolygókat. A harmadik pont pedig a rendszer tiltott övezetté nyilvánítása, illetve e javaslat elküldése a Bolyószövetségnek.
- Ez az! Szinte szóról-szóra idézted a Szabályzat idevágó rendelkezéseit! Az első két pontban tökéletesen egyetértek veled, de ez a harmadik… - elgondolkodva járkálni kezdett a teremben. – Valami motoszkál a fejemben… - hirtelen megperdült és a többiekre nézett. – hát nem értitek? Ezt a naprendszert nem tiltott zónává kell nyilvánítani, hanem mutogatni kellene: nézzétek, hová juthat egy, a fejlődés holtvágányára tévedt civilizáció!
Arn iszonyodva nézett Kleggre.
- Állatkertet akarsz csinálni a bolygóból?
A parancsnok harsogva elnevette magát és az atomtechnikus vállára csapott.
- Az állatkert kegyetlenség, tudom jól! Viszont jártatok már szafariparkban, ahol természetes környezetükben lehet tanulmányozni a különféle élőlények viselkedésformáit? Gondoljatok csak bele: ez lenne a világ első bolygóméretű szafariparkja…

No, úgy látom, befejezték… gondolom, sok mindent megértettek, és közben a torkuk is minden bizonnyal kiszáradt… igyanak meg hát egy pohárkával! Hát látják, így lettek maguk a galaxis egyik legfőbb idegenforgalmi látványossága. Bizony ám! Tavaly már többen voltak kíváncsiak a bolygójukra, mint a Szíriusz sötét kísérőjének híres plazmaszökőkútjaira, vagy mint a Galaxismag óriási fekete lyukára! Mert maguk a mi ősi történelmünket idézik fel, amikor még nálunk is dúltak háborúk… Egy pillanatra bocsássanak meg, úgy látom, újabb vendégek érkeztek… Jó napot… mivel szolgálhatok?... Szóval Önök már eldöntötték… Igen, egy háromnapos kirándulás keretében az amerikai jóléti társadalom megtekintése, utána egy kis kiruccanás a közel-keleti hadszínterekre.... Legújabb ajánlatunk az iraki véres merényletek helyszíni megtekintése, ez még a legújabb prospektusokban sem szerepel! Nem kíváncsiak rá véletlenül?... Jó, akkor ezt is hozzávesszük a programhoz… hitelkártyával fizetnek?... Hé, maguk! Maguk meg hová rohannak? A naprendszerüket úgysem hagyhatják el!... Képtelenek áttörni a gravitációs blokkolómezőket!...

Na tessék, itt hagytak csapot-papot, még az italukat sem itták meg!... Bocsássanak meg, de hol is tartottunk? Ja igen, tessék, itt van a hitelkártyájuk… Ma már nem érdemes elindulniuk, pihenjenek meg a szállodánkban… ötcsillagos, automatizált kiszolgálással, holnap reggel pedig kipihenten indulhatnak a kirándulásra… Hogy mi volt ez a villanás?... Ezek a szerencsétlenek minden bizonnyal nekirontottak a hajójukkal a védőmezőknek… valószínűleg nem maradt belőlük más, mint egy gyorsan oszló gázfelhő!... Hát tudják, mondhat akárki akármit, szerintem nem véletlen, hogy mi hüllők hódítottuk meg a Galaxist… ezek a melegvérűek olyan izgágák, hiányzik belőlük a mi nyugodt mérlegelésre való képességünk… Vagy nincs talán igazam?