Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A "" kifejezés eredménye:
11 571-11 580 megjelenítése a(z) 21 811 elemből.
Megváltozik a világ. A kinti világ egyre távolodik, mert valami fontos történik, itt benn. Először az orrom jelez. Tekintetem még odakint jár, de én már félig idebent vagyok. Szemem sarkából még búcsút intek Apportnak, aztán fejemben egyre határozottabb képet ölt valami nagyon jó. Aztán hirtelen minden megvilágosodik.
Beigli. A karácsonyi beigli...
Beigli. A karácsonyi beigli...
...
Igaz fellelem benne az összes színét,
sötétet és fehéret,
narancsszínűmeleget és jeges-sötét hideget.
Amely e-szív érzelmeiben, magában hordozva rejti,
Igaz fellelem benne az összes színét,
sötétet és fehéret,
narancsszínűmeleget és jeges-sötét hideget.
Amely e-szív érzelmeiben, magában hordozva rejti,
Nézlek mostanság, s valahogy annyira más vagy, mintha nem is te lennél, már mióta. Olyan, mintha elhidegültél volna tőlem, amivel te ezer meg ezer aprócska tűt szúrsz a szívembe.
Tudom, hogy vége. Már tudom, hogy nem én vagyok életed értelme...
Tudom, hogy vége. Már tudom, hogy nem én vagyok életed értelme...
Te nem akarod, hát
én sem akarom már,
A szívedben nem ég
a tűz, s már nem fáj,
hogy hamuvá lett minden...
én sem akarom már,
A szívedben nem ég
a tűz, s már nem fáj,
hogy hamuvá lett minden...
Felsír bánatom gyöngye ujjaim között
Pergetem szavaim, hullatom a földre
Hangtalanul zuhannak a hóba
Kimondott sértő gondolataim...
Pergetem szavaim, hullatom a földre
Hangtalanul zuhannak a hóba
Kimondott sértő gondolataim...
A parkba érve még inkább lelassította a lépteit és az árnyékok között felsejlett egy árva pad sziluettje a terebélyes gesztenyefa alatt. A padon ült valaki, mozdulatlanságra ítélve. A férfi arra felé vette az irányt, nem bujkált, nem rejtőzött bele a sötétségbe. Ösztönei megsúgták, megtalálta, akit keresett, de ez a találkozás talán az ő érzéketlen szívének lesz a legkeservesebb...
Emlékszem, volt egy csendes kis zug, melyet nagyon szerettem. Különösen, ha senki nem volt odahaza, mert nem zavarhattak meg holmi ebéddel, vagy tanulással. A bokrok ölelte kis tisztás elrejtett mindenki szeme elől, s kedvemre ábrándozhattam. Hanyatt feküdtem a fűben és néztem az eget. A hatalmas színpadon állandóan volt előadás. Az egymást hol űző, kergető, hol lágyan egymáshoz simuló, majd szétváló felhők a világirodalom legszebb meséit keltették életre...