Megmenthetnéd ezt a vérző szívet...

Csak az lát be a lelkembe akinek szívemet kitárom,
Az nem érzi bánatom, aki előtt a lelkemet bezárom,
Te vagy az kinek szívemet kitártam, oda adtam,
Miattad érzem, mióta elhagytál, hogy egyedül maradtam,
Te lennél az ki megmenthetnéd ezt a vérző szívet,
Te vagy ki miatt, az én lelkem örök bánattal fizet.
Fáj, s mikor az utcán könnyes szemmel végig megyek,
Nem veszi észre senki, mert csak azt látják nevetek,
De hiszen, csak azon nevetek, hogy mekkora szánalom,
Hogy miattad még az igaz érzéseimet sem vállalom,
Félek az újabb csalódástól, hogy újra elhagysz,
Mondod hogy szeretsz, s majd megint becsapsz,
De nem, utánam sem jössz, nem is veszel észre,
Nem veszed észre, hogy lelkem felszúrtad egy éles késre,
Legbelül vérzek, mint egy őrült kinek szívét darabokra tépték,
Sokan láttak sírva, s lelkemben a sebeket észre sem vették,
Minden nap ugyanolyan homályos nélküled, szenvedek,
S tudom nem hiszed, de még mindig tiszta szívből szeretlek,
Egyszer talán majd , pár év múlva, újra rám találsz, remélem,
S hiszem, hogy te leszel az kivel ezt az átkozott életet le élem…