Nehéz szivarfüst whiskyvel átitatott mámoros ködén át
szemlélem mindazt, mit nékem az élet ád.
Keresem újra azt a kéjesen dédelgetett kínt,
mit szívem könyvébe tőrt forgató angyalkéz írt
Minden egyes sebet
egy mosoly, egy kacaj ejtett.
Savval marta szívembe az átkos szókat,
mikkel egy szörnyű napon lemondtam Róla.
Két év füst-ködében oldódtak fel a sebek
s nem maradt belőlük más, csak szívem
szövetében működésképtelen csúf hegek.
A heg már fájdalmat nem ád, mi hajtson előre
ám lelkesülni is képtelen, s most nekem
a fájdalom hiánya fáj. Ó, mily abszurd az életem!
2006. 10.-11. között
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...