Nehéz szivarfüst whiskyvel átitatott mámoros ködén át
szemlélem mindazt, mit nékem az élet ád.
Keresem újra azt a kéjesen dédelgetett kínt,
mit szívem könyvébe tőrt forgató angyalkéz írt
Minden egyes sebet
egy mosoly, egy kacaj ejtett.
Savval marta szívembe az átkos szókat,
mikkel egy szörnyű napon lemondtam Róla.
Két év füst-ködében oldódtak fel a sebek
s nem maradt belőlük más, csak szívem
szövetében működésképtelen csúf hegek.
A heg már fájdalmat nem ád, mi hajtson előre
ám lelkesülni is képtelen, s most nekem
a fájdalom hiánya fáj. Ó, mily abszurd az életem!
2006. 10.-11. között
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások