A "" kifejezés eredménye:

- Nézd, most elárulok neked egy nagy titkot, amiről az órán nem beszélnek, mert csak az anyaggal foglalkoznak.
- S mi az? – kérdezte a lány megilletődve.
- Ha hiszel magadba és bízol, bármit elérhetsz. - Eszti elnevette magát a sokszor halott közhelyen – Tudom, ezt már számtalanszor halottad, elérheted, amit Mazsola vagy a többi tanár gondol ki neked, vagy a többieknek, de amit ti szeretnétek, arról nem regélnek. Igaz? ...

Kiérnek a vén hídhoz, amely alatt a rózsaszín folyó halad magával sodorva az édesvízi sellők hulláit arcukon a letörölhetetlen vigyorral. A gyár beleengedhette a mérget, mert megfenyegette a várost, különben továbbáll Kínába. A part szélén öregemberek húzzák ki a testeket és dobják fel őket a lovas kocsira. Aki követi az elejtett lócitromokat a városszéli üzemhez juthat. Itt csinálnak belőlük konzervkaját, majd olcsón eladják Afrikában...

Szeretlek valamiért, nem tudom,
mi okból.
Valami van benned, amit nem kapok meg,
Tudom jól...

Emlékemben égnek a boldog szerelmi napjaink,
fogtad kezem,mikor féltem.
Édes éjszakáinkat nem feledem soha.
Mikor mondtad:"Szeretlek" ...

Evan figyelte őket továbbra is, de közben Trinire gondolt. Nem tudta mit tegyen, hogyan óvja meg. Abban biztos volt, hogy nem fog szólni se Stanleyről, se Olivierről neki, mert elvonná a figyelmét a VB-ről, és lehet, hogy félne. Elég rég óta ismerte a lányt, és tudta Triniről, hogy minden új helyzettől fél, és még sosem volt barátja. Biztos volt benne, hogy kedvenc tanítványa nem tudná hogyan kezelni a helyzetet. Majd idővel. Majd az idő eldönti mi lesz...

Testem reszket, fél, nem tudom mit tegyek,
Minden nap ugyanolyan, csak szenvedek,
Bolond voltam, szívemet neked adtam,
Viszonzásul csak bánatot kaptam,
Még mindig sírok...

Emlékeimben ég a boldog szerelmi napjaink,
Fogtad kezem, mikor féltem.
Édes éjszakáinkat nem felejtem soha.
Mikor mondtad: "Szeretlek"