A "" kifejezés eredménye:

Már megint feküdt az asztalán és sírt. Közben azon gondolkodott, hogy mit csináljon, miért van ez így, és miért bünteti meg őt a sors. Néha egy kis vidámságot csalt a szemébe, hogy egy-egy könnycsepp lecseppent az asztalra. Csak sírt és nem akarta abbahagyni, mintha egy kést fogattak volna a szívében. Amikor visszagondolt arra az átkozott pillanatra, rázkódni, remegni kezdett, és az el-elhaló sírása is újra kezdődött...

Fájnak érzéseim forró lángjai lelkemben,
Elveszett reményem, s nem bízom öszönömben.
Dalos pávaként jelentél meg nekem,
S most keselyűként szaggatod lelkem...

Nem tudom, meddig állhattam a zuhanyrózsa alatt felváltva hideg és forró vizet engedve magamra, de a végén már egészen jól éreztem magam. Hiába, no, még abban a korban vagyok, hogy egy hideg-forró vizes zuhany is elegendő a másnaposságom ellen! De mitől vagyok másnapos? Ezen öltözködés közben eltöprengtem, de magyarázatot nem találtam rá. Mindegy, van itt még más megválaszolatlan kérdés is, ráadásul ennél fontosabb is! ...

Sorsom örök magány,
Örök kétség
S lelkiismeretemben
A sok vétség...

A metro, mint valami óriásféreg az acélkaptárok alatt suhan, szállítja a sok kis emberhangyát. Éteri hang figyelmeztet ez nem alagút, ami mennyországba vezet, tessék kiszállni. Öltönyök és kosztümök egyhangú kavalkádja hömpölyög fölfelé. A mozgójárdán a türelmetlenek szlalomoznak a lusták között. Mindenki arcán maszk, perverzek előtt kamaszlányok használt bugyija, mérges gázzal szembeni védekezés, amely a folyó felől jön...

Ha láthatatlan lennék,
Bárhová elmehetnék.
Akármelyik földrészre,
Senki sem venne észre...

Csak az lát be a lelkembe akinek szívemet kitárom,
Az nem érzi bánatom, aki előtt a lelkemet bezárom,
Te vagy az kinek szívemet kitártam, oda adtam,
Miattad érzem, mióta elhagytál,...

Egy tizenhat éves fiú is köztük volt. Fehér, nagy-Magyarországos pólóban, melynek hátára egy turulmadár volt felfestve Isten Kardját tartva. Fekete műanyag keretű szemüveget viselt. Haja hosszú volt és csapzott. Ő is öklével verte a rend őreit. Kapott több ütést is az oldalába, de ezekkel nem törődött. Elszántan verte gumibottal felfegyverezett hatóságiakat, akik többször viszonzásul belerúgtak a bakancsaikkal...

Köd száll az éjszakában,
A keresztek fölött magasan,
Elárasztván a sírhantokat,
Szürkébe borítva a holtakat...