A "" kifejezés eredménye:

Senki sem állhat az utamba!
mondom, s belefulladok saját mocskomba,
magamnak árthatok, mástól elvárok
nem hagyom hogy keresztbetegyenek, kivárok...

Rá kell jönnöm,
Te már nem szeretsz.
Az én szívem megszakad,
Te viszont boldog vagy...

A körön az 1 dimenziós hangya egyenesen megy. Megette a szappant a trolibusz és kéket hányt a festőállvány... a dinnyék meg magot köptek a bárpultra és meghámozták a narancsokat. Azután jött a sakál és egereket árult cukros babért a szobor meg levette a babért a koszorúról, és tarhonyalevest főzött kukoricából. Halakról hebegett a mézes karfiol meg a csigák szájáról lopta le a levegőt, hogy a mustár ki ne száradjon, amíg a tököt gyalulja az aluljáró rácsán...

Hitem a hazám,
Nagy-Magyarország,
A rónák, a hegyek,
A székely emberek,
A vizeink, tengerünk,
Minden talpalatnyi területünk,
Egységes magyar nemzetünk......

Alig vártam, hogy megszülessek,
Mindenkinek és minden szemnek eleget tehessek.
Anya átölelte testemet,
És minden szem rám nevetett...

A legjobb tanuló volt Bori a tanyasi iskola alsó tagozatán, itt sem akart szégyent vallani. Egy-két óra óvatos szemlélődés után itt is elsőként jelentkezett a tanító néni kérdéseire, és majd kiesett az iskolapadból, hogy ő mondhassa a jó választ. Egyre többször történt így, Bori hibátlan válaszokat mondott, kifogástalan megoldást adott a számtanpéldára a táblánál is, és mesés fogalmazásaival már nemcsak a tanító nénit bűvölte el, hanem érdeklődő osztálytársait is szórakoztatta...

Tovatűnt évek, régi emlékek,
Boldog percek, gondtalan gyermekélet.
Ki fog ránk emlékezni, ha elmegyünk,
S többé már vissza nem jövünk?
Mi marad majd ezután? Egy kép csupán......

Látva a lány hitetlenségét megragadta kezét és maga után vonta.
A lány kételkedve nézett rá. Ez volt az egyetlen, amit nem tudott egykönnyen megtenni, de mégis hagyta, hogy magával ragadja a fiú. Hosszú séta után kiértek a város szélére...

Csak fekszem mozdulatlan. Szemem a semmiben kutat. Kutat valami után, amit sosem láthatott. Érzékeim eltompultak Már kialudt minden, csak egy kósza gyertya szolgál minden fény forrásaként...

Nézel a távolból,
Vágyó szemekkel
S nyúlsz felém,
Tétován, ölelő kezekkel...