A "" kifejezés eredménye:

Attól, mert nem beszélsz rólam, még nem vagyok halott,
Élek, és félek, és egyedül vagyok.
Látom, hogy kék az ég, s érzem a szelet,
De már semmi sem jó, mint régen veled......

Kérlek szerelmem gyere már vissza,
A szívemet, csak a szívemet add vissza,
Kérlek, add nekem, mit én neked adtam,
Tudom szánalmas, de elég ! Miattad egyedül maradtam...

Foggal, körömmel harcolok ellenetek,
Egyforma, szürke verebek.
Szánalom és fájdalom kerülget,
De legyőzlek bennetek...

Minden reggel reménnyel ébredtem,
A szívemben titkon reméltem valamit.
Minden múló perccel jobban éreztem,
Hogy talán megtaláltam az igazit...

A kontinens közepén fekvő nagyváros felé repült, amit folyó szelt ketté. Fehér fényei vidáman világítottak a téli éjszakában. Az Felfedező a folyó bal partján tette le a hajót, egy lankás dombon álló díszes öreg épület kertjében, amit foltokban szürkéspiszkos hó borított. A házat kívülről színes lampionokkal, villogó neonfigurákkal rakták tele, hatalmas ablakai barátságosan fénylettek, sült hús és sütemények ínycsiklandozó illata lengte körül...

Valahogy így képzelheted el a sötét szobát, mikor oda belépsz. Tapogatózol a sötétben, s különbféle tárgyakat képzelsz el magad elé. Egy fotelt, amiben azt hiheted, megbotlasz ebben a pillanatban. Vagy egy lépcsőt, amiről lelépve egy verembe érkezel… legalábbis érzékeid ezt sugallják, bár csak tíz centivel vagy lejjebb a tenger szintjéhez...

Az én hazám Magyarország,
Nincsen nála szebb ország.
A helyei nagyon szépek,
Bárcsak az emberei is ilyenek lennének...

Hol arra kelsz holnap, mire fekszel ma
kemény ágyad gondok hada
Emészt a szégyen s bűntudat, hogy íly hazát
kap örökül majd unokád!

ha szembesülsz vele ...