Regények - 15.oldal

Gyűlölöm azt, hogy zsidó vagyok. Nem akarok zsidó lenni. Egyszerűen csak élni akarok, hagyjanak békén!

A parancs az volt, hogy adott mennyiségű zsidót le kell gyilkolni. Mint tudja, kezdetben kisipari módszereket használtak: tarkón és árokba lövést. Ez egyrészt gazdaságtalan, másrészt pszichikailag is igen megterhelő volt a személyzet részére. Egy épp erkölcsi érzékkel rendelkező embert nagyon megvisel, ha sorozatban gyilkolnia kell, a fizikai megterhelésről nem is beszélve. Tudja, mennyire fárasztó pár percen belül több tucatszor elsütni egy Lugert**? Ráadásul az áldozatok is hosszú ideig...

Természetesen tisztában voltam a Nürnbergi Törvényekkel, hogy a zsidók és a zsidónak minősülő személyek állampolgári és gazdasági jogait erőteljesen korlátozták, azonban, mint a németek döntő többsége, ezt elfogadtuk, hiszen tudtuk, hogy a zsidók valóban elfoglalták a társadalmi és üzleti élet kulcspozícióit, és ezt a nem zsidó többség érdekében korlátozni kell. Ahogyan ugyanezen években az USA-ban a négerek, a Szovjetunióban pedig az osztályidegenek jogait korlátozták. Ma a gyerekeknek...

...sokan úgy gondolkoztak, hogy végtére is a kommunisták szabadítottak minket fel a fasiszták alól, tehát kötelességünk melléjük állni. És mivel az én apám úgymond a nácik szekerét tolta, a szemükben én is megbízhatatlanná váltam, akiről kötelesek minden rosszat jelenteni. Néha, tudom, ezt nem lehet megérteni, de úgy éreztem, hogy ők rosszabbak, mint a nácik voltak. Azok meggyilkoltak a zsidók nagyobb részét, de velük szemben egyek voltunk, hiszen tudtuk, hogy ők a legrosszabbak. Kevesen...

Egy diktatúrában sohasem a gazembereket üldözik, mert azok már egyszer bebizonyították, hogy minden gazemberséget szó nélkül teljesítenek. A veszélyesek mindig azok, akikben van erkölcsi tartás. Azokat nem lehet irányítani.

Mi németek fegyelmezett nép vagyunk. Mindig azt csináljuk, amit mondanak nekünk. Hitler azt mondta: „egy nép, egy birodalom, egy vezér”, és mi elfogadtuk, hogy a demokrácia felesleges. ’45 után azt mondták nekünk „a diktatúra rossz, és a demokrácia a jó”, ezért mintademokráciát építettünk fel. Hitler azt mondta „a zsidó az ellenségünk”, ezért igyekeztünk kiirtani őket, utána azt mondták, „a zsidók a barátaink”, ezért ma Németország Izrael szövetségese. Ma azokat a szerzőket faljuk lelkesen,...

- Nézze, bennünk sohasem volt gyűlölet önök iránt. Sőt, azt hiszem, titokban csodáltuk is magukat. Már akkor is. Maguknak minden sikerült, amiért mi csak küzdöttünk. Mi nehezen dolgoztuk fel, hogy elvesztettük a keleti és a nyugatai területeinket, önök egy talpalatnyi föld nélkül is nemzet tudtak maradni. Mi panaszkodtunk, hogy háborús jóvátételt kell fizetnünk, hogy az infláció elviszi a megtakarításainkat, magukat minden nemzedék során legalább egyszer kifosztják mindenükből, mégis mindig...

...meghalt hatmillió zsidó, köztünk az anyám és a nagyanyám, de nem rendült meg a hitem. És most meg fog halni a fiam, egy azaz egy fő, és már nem tudok hinni. Pedig az az egy hol van a hatmillióhoz? És nem érdekel a rohadt munkád sem, bármit is csinálsz ezzel az új Eichmannal, akik meghaltak, nem támadnak fel, és a fiunk sem marad életben. Szóval, ami fontos, azon úgysem lehet változtatni.

- Látja, ugyanazt mondja, amit én is – mosolyodott el Walhall. – „Nem vállalhatok felelősséget”. Én sem vállalhattam felelősséget ami akkoriban a zsidókkal történt, ahogyan ön sem a palesztinjaikért. Mi a különbség?

...nekünk a vereségen kívül mással is szembe kellett néznünk: azzal, hogy közben látszólag virágzott minden. Tombolt a hedonizmus. Berlinben olyan nagyvilági élet zajlott, amit a Kaiser alatt el sem tudtunk volna képzelni. Homoszexuálisok, leszbikusok, promiszkuitás, minden, amiről addig azt hallottuk, hogy bűn és megvetendő. Az egyik oldalon a nyomor és reménytelenség, másik oldalon a „demokrácia” – ahogy kiejtette ezt a szót, enyhe megvetés érződött benne – és, ami a legrosszabb, hogy...