Ábrahám megkísértése - 21. Az alku

Avraam nem volt vallásos, de mint minden zsidó, ő is ismerte a Bibliát, Ábrahám történetét: „Vedd, kérlek, fiadat, az egyetlent, akit szeretsz, Izsákot, és menj el vele a Moriá földjére, hogy feláldozd nekem égőáldozatul egy hegyen, amelyet majd megmutatok neked!”. Tudta, az öregember erre utalt a Mória szóval. Gyűlölettől csillogó szemmel fordult hozzá:
- Mit akar? Nem elég, hogy a piszkos játszmáiba belevette a feleségemet, a fiamat is akarja?
- Én mondtam, mit akarok – mosolyodott el Walhall. – Egyetlen mondatot, amiben elismeri, hogy igazunk volt, hogy mi németek Hitler alatt valóban emberfeletti teljesítményekre voltunk képesek, akik nélkül ma nem tartana itt a világ. Von Braun nélkül az amerikaiak nem készülnének a holdra szállásra, a Junkers-motorok nélkül nem lennének lökhajtásos utasszállítók, a pótélelmiszereink segítenek legyőzni az éhezést, és a mi kutatásaink nélkül, például a gerincvelői reflexek terén, nem tartana itt az orvostudomány.
- Miközben több ezer ember a halálba küldtek – mondott ellen Avraam.
- Már megbocsásson – folytatta magabiztosan az öreg, - de pár ezer ember árán több százmillió ember életét mentettük meg, tettük könnyebbé. Ön is volt katona, ha jól tudom. Amikor kiadták a parancsot a támadásra, önök is tudták, hogy lesznek áldozatok, de azt is, hogy sokkal több embert fognak megmenteni. Nézze a mi kutatásainkat is ezen a szemüvegen keresztül. Más lesz a kép.
- Maga a gyilkosok oldalán áll, én az áldozatokén. Sohasem fogom elismerni a gyilkosok igazát.
- Engedje meg, de a történelemben mindenki gyilkos és áldozat, nincsenek ártatlan népek. Maguk zsidók, mindig Mózesre hivatkoznak, de ő kiirtotta a helyi népeket, amikor bevonult Kánaánba. Mi németek sem tettünk mást, csak a mózesi törvényeket lefordítottuk a jelen kor nyelvére, ebből lettek a nürnbergi törvények. De azt hiszem, nem az a fő kérdés, hogy én mit akarok.
- Hanem? – kérdezte a kihallgató.
- Hanem az, hogy maga mit akar.
- Én? Igazságot. Azt akarom, hogy a hazámban a zsidók békében és szabadságban éljenek – jelentette ki jórészt tettetett határozottsággal Avraam.
- És nem a bosszút? Bocsásson meg, ön bizonyára az igazságszolgáltatás szót használja, nem akarom minősíteni a szándékait.
- Az igazság ennek csak egy eszköze. Nekem nem az kell, hogy a gyilkosokat felakasszák, hanem az, hogy soha többé ne legyenek gyilkosok.
- Azt hiszem, ön ugyanolyan idealista, mint én voltam fiatalkoromban – mondta Siegfried, s mintha atyai szeretet csillant volna meg a szemében.
- De ez nem változtat azon, hogy én vagyok a kihallgató, ön meg a vádlott.
- Valóban, ezen már semmi sem változtat. De, mint mondtam, én, amikor idejöttem, számoltam azzal, hogy fel fognak akasztani. De tudom, hogy előtte ki fogja mondani ezt az egy mondatot, amivel igazolja a tetteimet és a világnézetemet.
- Maga fantaszta – mondta megvetéssel Avraam.
- Csak idealista, mint ön is. Szeretnék önnek egy alkut ajánlani.
- Maga? Már mindenestül a miénk. Miénk az élete, miénk a gondolatai – mutatott az asztalon fekvő mappára a zsidó.
- Nem. Van még valamim, amire önnek nagyon nagy szüksége van és én megadhatom.
- Mi lenne az? – kérdezte a fiatalember, miközben már sejtette a választ.
- A fia, Ichak élete. Ugyanis, én mielőtt idejöttem volna, alaposan tanulmányoztam a felesége aktáit, és a fia kórlapját. Tudom, milyen örökletes betegségben szenved és azt is tudom, mi ennek az ellenszere. És tudom azt is, milyen gyógyszerre lenne szüksége. És ha kimondja, hogy igazam volt, odaadom. Nem kérek mást, csak hogy négyszemközt mondja ki, nem kell másnak hallania. Vagy az is elég, ha leírja a papír fecnire, hogy igazam volt, utána el is égetheti, ha fél attól, hogy más is meghallja. Egy mondat a fia életéért. Nem nagy ár.
- Komolyan mondja, hogy ad egy receptet, ami megmentheti a fiamat? Izrael legjobb orvosait kerestük meg, ha ők nem tudnak róla, akkor nem is létezik.
- Dehogynem – nyugtatgatta az öreg. – Azt hiszi, minden dossziét nyilvánosságra hoztak? De nekem meg van egy fiolában az orvosság. Kéri?
- Hazudik! – vesztette el Avraam az önuralmát. – Nincs magánál semmi sem! Ha lenne elvennénk! Nincs szükségem a nagylelkűségére.
- Csak ismételni tudom magamat. Egy fiolában a szérumot átcsempésztem a határon, és elrejtettem valahol az országban. Tudja maga is, hogy egy hétig jártam Izraelt, mielőtt feladtam volna magamat, ezernyi alkalmam volt, hogy eldugjam. Tudom, most arra gondol, hogy az embereit kiküldi, hogy járjanak végig minden helyet, ahol jártam. De számoljon utána… Hány emberre lenne szüksége? Mivel indokolná a feletteseinek ezt az akciót? Képesek lennének-e megtalálni. Erősen kétlem. De ha mégis, hány napba telne? Hány hétbe vagy hónapba? És hány napja, hete van még hátra a fiának? És ha közben történik valami, meg tudná-e bocsátani magának, hogy ön ölte meg? Azért mert képtelen volt kimondani egyetlen mondatot, aminek az igazságtartalmáról a szíve mélyén meg van győződve. Nos, kedves Avraam, az ön kezében van a fia élete.
- De… - suttogta kiszáradt torokkal Avraam. – Ha ezt megteszem, sokmillió ember halálát igazolom.
- Ez csak szofisztika* – legyintett az öreg. – Ha a fia meghal, egy sem fog feltámadni közülük. Engem ugyanúgy felakasztanak, nem mintha ez számítana. De a fia élni fog.
- Nem tudom megtenni, még ha akarnám is.
- Tudom, ez hirtelen jött. Maradjunk abban, hogy a kihallgatásnak itt vége. Holnapig gondolkozzon és jöjjön vissza. És ha kimondja azt az egy mondatot, pár órán belül a kezében lesz az orvosság és a fia meggyógyul.
- Azt kéri, tagadjak meg mindent, amiben eddig hittem, amiért eddig harcoltam – összegezte csendesen Avraam.
- Igen – mosolyodott el az öreg náci. – Mindent, ami hazugság volt, hogy egy életet megmentsen. Egy világot. A fiáét. Ábrahám képes lett volna feláldozni a fiát az Örökkévalónak, önök azt mondják, csodálatos hite volt. Én azt mondom, csak egy öreg fanatikus volt, ilyenre még mi nácik sem lettünk volna képesek. Maga képes lenne egy ideológia miatt feláldozni a fiát?
- Az igazságot áruljam el, amiben hiszek?
- Ugyan – legyintett Walhall. – Ha képes egy eszméért, egy hitért, ahogy maga mondja, feláldozni a fiát, semmivel sem különb, mint a koncentrációs táborokat működtető SS.
- Ezt nem értem.
- Ők is zsidó gyerekeket gyilkoltak meg egy ideológia nevében. Ha maga képtelen kimondani azt az egy mondatot, amivel Ichak életét megmenthetné, csak eggyel több zsidó gyerek hal meg a nagy és fenséges igazság nevében. Vállalja?
- Maga sátán…
- Ugyan – legyintett az öreg. – Önök a kamerádomat, Mengelét a Halál Angyalának nevezték. Én csak a beosztottja voltam, a Sátán szó talán túl nagy rang lenne nekem. Én legfeljebb csak egy al-angyal lehetek mellette.
- A halál angyala… - ismételte a kihallgató.
- Ismerem az önök vallását. A halál angyala is csak az Örökkévalót szolgálja, ahogy most én is: nem a halált, hanem az életet kínálom önnek.
- Egy sátáni alku keretében…
- Hagyjuk, kérem, a jelzőket! Csak erre gondoljon: egy mondattal megmentheti a fiát. Ma menjen be hozzá. Ő még kisfiú, az ő számára maga az Isten. Magára fog nézni és a szemében az a kérdés lesz, hogy hagyja-e, hogy meghaljon, hogy miért nem tesz csodát, hogy meggyógyuljon. És ha maga a szemébe néz és képes azt mondani, hogy nem, meg kell halnod, mert ezt kívánja az igazság… Nos, akkor ön még nálunk is nagyobb szörnyeteg – zárta le Walhall a beszélgetést.


* üres filozofálgatás, szócséplés