Ábrahám megkísértése - 19. A kórházban

- Aba*, mesélj nekem kérlek – kérlelte Ichak a kórházban
- Miről szeretnél hallani?
- A gyerekkorodról. Hogy milyen gyerek voltál? Akkor milyen volt Izrael?
- Tudod, én nem Izraelben születtem, a családom Egyiptomból származik.
- És milyen ország az az Egyiptom?
- Hát… Sivatagos. Olyan, mint a Negev**, emlékszel, egyszer kirándultunk arra.
- Csak homok és sziklák?
- Igen, az ország nagy része úgy néz ki. De tudod, van ott egy folyó, a Nílus, annál szebbet még nem láttál. A homokot élővé varázsolja, amerre folyik, kizöldül a táj. És ott vannak a piramisok is, azok olyan hegyek, amiket emberek emeltek a semmi közepén. És mindenfelé ősrégi szobrok állnak, amiket még a fáraók emeltek.
- Azok a fáraók, akik az őseinket rabszolgaságra vetették?
- Nem, ezek a fáraók még jó emberek voltak, sokkal régebben éltek, mint hogy a zsidók Jakovval oda költöztek volna. És a folyóban krokodilusok élnek, leviatánok.
- Akkor az egy csodálatos ország lehet, ha még leviatánok is élnek benne. Mint a mesékben.
- Igen – emlékezett vissza Avraam, - mint a mesében.
- Aba… Akkor miért hagytad ott ezt a csodálatos országot? Hiszen nálunk nincs se nagy folyó, se leviatánok.
- Mert akármilyen szép ország is volt, nem szerettek ott minket. Tudod, minket zsidókat, sehol sem szeretnek, csak itt Izraelben. Ez a mi földünk, ez a mi országunk. Ez az otthonunk. Itt biztonságban élhetünk.
- Akkor… - hallgatott el a kisfiú.
- Mit akarsz kérdezni, Ichak?
- Akkor – kezdett bele újra a mondta a kisfiú. – Ezért szereted jobban Izraelt, mint engem? Mert Izraelben lehet csak élni? És mert itt fogok meghalni?
- Hogy jut eszedbe ilyen butaság?
- Mert anyu sokkal többet van velem és figyel rám. Te meg csak este jössz be, mielőtt elaludnék és akkor sem figyelsz rám.
- De honnan veszed, hogy meg fogsz halni? – kérdezett vissza Avraam.
- Érzem, Aba. Tényleg meg fogok halni?
- Nem, meg fogsz gyógyulni. És azért dolgozom annyit, hogy te biztonságban és szabadon élhessél.
- Megígéred, Aba?
- Mit? – kérdezett vissza Avraam, hogy fel tudjon készülni a hazugságra.
- Hogy meggyógyulok – nézett apja szemébe Ichak.
Avraam nagy lélegzetet vett, de így sem tudott a fia szemébe nézni: - Ígérem.
- Köszönöm, Aba. Akkor tudom, nem lesz bajom. Akkor elengedlek, hogy dolgozhass. De ugye tényleg nem engeded meg, hogy bajom essék?
- Soha, Ichak… - ölelte át a gyermekét… Csak reménykedett abban, hogy a kisfiú nem veszi észre, hogy könnyezni kezdett.

Kifele menet újra találkozott az orvossal. A doktor a szemébe nézett:
- Bocsásson meg, az előbb benéztem a kórterembe, és akaratlanul is hallottam, mit mondott a fiának.
- Igen, értem.
- Ugye tudja, hogy válságosra fordult az állapota?
Avraam kiszáradt torokkal kérdezett vissza:
- Mennyi?
- Egy hét. Legfeljebb. Tudom, nem lehet erre felkészülni, de jobb ha tudják. Már csak napok kérdése – válaszolt a doktor.
- És ez… biztos?
- Az orvostudomány jelenlegi állása szerint.

Avraam gyalog ment haza, nem tudott volna buszra ülni és a halál örök körforgásán gondolkozott. A nácik megpróbálták meggyilkolni a zsidókat, miközben az életre, a Lebensraumra, az élettérre hivatkoztak. Izrael kikiáltása óta háborúzik, mert élni akar, azt akarja, hogy legyen egy hely a földön, ahol a zsidók békében élhetnek. Magában tudta, hogy ez a háború más, mint a náciké volt, mégis, eszébe jutott, amikor ’67-ben a tankban ülve hogy kiáltoztak örömükben, ha egy-egy ellenséges tankot sikerült kilőniük. Pedig abban is emberek ültek, arab fiatalok, akiket kényszerrel besoroztak, hogy gyilkoljanak.
Mindenki csak élni akar, és ha kell, ezért gyilkol. Ennek nem lesz sohasem vége?
Most éppen nincs háború, de ő is azért küzd, hogy egy gyilkost akasztófára juttasson, azért, hogy a fia biztonságban élhessen. De a fia meg fog halni, s az utolsó heteket, amiket vele tölthetett volna, elpazarolta.
Nem, rázta meg a fejét. Ennek véget kell vetni. Holnap reggel lesz az utolsó kihallgatás, lezárja az aktákat és Davidtól szabadságot kér.
Az életet fogja választani. Még akkor is, ha ez az élet pár napig pislákol csak.


* apa
** sivatag Izrael déli részén