Novellák - 88.oldal

Hittem, hogy képes vagyok arra, hogy újra a világ felé fordítsalak. Hogy régen vett csalódásaidat, könnyűszerrel értékesítem a lejárt szavatosságú érzelmek piacán. Hittem, ha én leszek az, akin kiélheted vélt sérelmeid levezetéseit, akkor helyreáll benned az egyensúly. Tudtam, erre képes vagyok...

Tekintete szomorú volt. Benéztem a válla felett, de tudtam, hogy nem kellett volna. Az ágy üres volt, a nővér most húzott új lepedőt. Elment… örökre…
A nővér elsiklott mellettem, de én csak tovább álltam az ajtóban. Az ablak nyitva volt, a kislány illatát akarta ellopni a szél. Egy hang se jött ki a torkomon. A dolgai eltűntek a szekrényről, semmi jele nem volt annak, hogy tegnap még itt volt. A szoba üres volt...

Elindultam visszafelé, de a lépcső alján megtorpantam. Mi lesz, ha kinevet, vagy rossz néven veszi? – futott át az agyamon. Esetleg jelenetet rendez? Mit szólnak az emberek?
Lábam a legalsó lépcsőfokon volt, de még tétováztam. Aztán mégis elindultam. Bizonytalanul közelítettem feléje. Még mindig ugyanúgy ült ott, arcát a fény felé tartva.
Leültem mellé. Nem mozdult. Mintha észre sem vett volna...

Béla arcán haláli nyugodtság mutatkozott, és ezt mondta: „Nem vagyok bohóc.”
Dénes kiröhögte, de nem volt őszinte ez a nevetés, érezni lehetett, hogy most csorba esett a büszkeségén. A lányok csak néztek körülbelül másfél másodpercig, majd elkezdtek pletykákat mesélni egymásnak. Dénes elment onnan, odament Viktorhoz:
- Hallod, ez a Béla ez egy akkora veréb! Hahaha!
- Ne bántsd, ő jó srác!
- Hehehe! – mondta Dénes, és ezzel továbbállt...

Úgy érezte, kiszakad a lelke és belehal a gyönyörbe, amint belevágtatott a szabadságba ezzel a csodálatos lóval. Sikítani szeretett volna a boldogságtól. Ráhajolt a csődör nyakára, belekapaszkodott dús, fekete sörényébe és még gyorsabb vágtára ösztökélte az állatot.
Előttük egy kis patak kanyargott. A nap első sugara megcsillant a vízen, majd a csődör szemében. A ló elugrott…

A francba, már megint itt kell rohadjak, holott ezer más helyen kéne, hogy legyek. Pedig ez csak egy harmincezres város. Pesten nem döglődik ennyit a közlekedés. És közbe, hú de sietős mindenkinek. Remélem, nem hajt keresztül rajtam egy marha – mit mondanék ember-pajtásnak akkor?! Nesze, betétlap, karácsonyra...?! Mindegy. Legalább valami ismerős lenne a környéken, hogy rövidebbnek tűnjön ez az idegölő várakozás...

- Veikko neked van pénzed, ott a családod, akikre, ha egy kicsit is jobban figyelnél talán ugyanolyan nyitottak lennének feléd, mint amilyen az enyém volt…
- Nincs szükségem arra, hogy a jó édes anyukám arról papoljon, hogy szabad e seggbe dugatnom magam, vagy nem!
- Egyszerűen csak félt, szülő végül is ezért van!
- Nem érdekel! Nem érdekelnek a hülye kifogásaid… Remélem, élvezted ezt a pár hetet, mert ennek most vége! ...

- Én már akkor is láttalak, de te csak nem régen vettél észre engem. –, harapok ajkaimba, hogy ne jöjjön elő a bőgőroham. – El tudod képzelni, hogy min megyek most keresztül? Feláldoznám érted az életemet, mindenemet, csak úgy, mint azok a lányok… Igen lehet, hogy, hasonlítok rájuk, nem tagadom. Ha te ezt ribancságnak hívod, akkor mondhatod azt, hogy egy ribanc vagyok még ezt is elviselem...

Úgy remegek, akárcsak a nyárfalevél, a lábaim pedig ahelyett, hogy a tudatomnak engedelmeskednének, automatikusan szétnyílnak, engedve, hogy még jobban hozzám férjen…
- Neh, ezt hagyd abba… - Markolom meg az asztal szélét, és nem sok kell hozzá, hogy kitépjem a helyéből. Amit csinál az… - meglátnak… - Préselem ki magamból magas hangon az egyetlen értelmes szót, ami még utoljára az eszembe jut majd az ajkaimba harapok, hogy visszafojtsam nyögéseimet...

- Madame Denise birtokában van néhány, számomra nagyon fontos levél. Ezek a levelek tragédiát okozhatnak, ha illetéktelen kezekbe kerülnek, Denise asszony pedig úgy döntött, hogy felhasználja őket a család tönkretételére. Ezt nem engedhetjük.
- Nem asszonyom.
- A sógoromat bíztam meg azzal, hogy szerezze meg ezeket a leveleket, de ismerjük Adolphe urat, alkalmatlan az ilyen feladatokra. Önt kérem meg, hogy lopja el és hozza ide azokat a leveleket. Két napja van rá, hétfőn kinyitnak...