Horror történetek - 78.oldal

- Szia, Anna! Nézd, tudok hátrafelé korizni! - mondta vidáman.
- Nahát, ez nagyszerű! Tudod mit? Ha akarod, majd később kihozzuk a kamerát, és felvesszük, aztán a jövő héten eladjuk a piacon a sok hülyének, jó?
- Oké! - lelkendezett a kislány. Anna figyelte, ahogy hátrafelé gurul, és közben be akart tolatni a garázshoz, de véletlen nem váltott, és előre vette az irányt. Apró koppanás, majd a kislány sikítva gurult tovább hátra, a meredek lejtőn...

Bűvölten csókra nyitotta a száját, gyengéden megfogtam állkapcsát, elfordítottam fejét. Nyakához érintettem ajkam, s ő beleborzongott a jeges élvezetbe. Mély levegővétel után hirtelen szakítottam át éles fogammal puha bőrét. A meglepettségtől lebénult, nem kiabált, nem is védekezett, csak átadta fáradt testét nekem. Mohón szívtam magamba forró vérét, az szinte égette torkom. Percekig tartott, míg szívverése végül abbamaradt...

Ekkor már beérték őt a farkasok képében megjelenő alakváltók. Tessa lassan körbenézett, de annyira sötét volt, hogy nem látott egyebet, mint 13 vörösen izzó szempárt. Akkor vette észre, hogy az előtte álló férfi jobb szemét fekete szemvédő takarta, és azt is hogy ő szintén középkori ruhát viselt. Hosszú fekete palástja a padlót söpörte, mikor elfordult a lánytól...

Egy héten keresztül nem hagyom el a házam, itt minden kéznél van. Éjt nappallá téve vagdosok milliméter pontossággal gyökereket és füveket. Az üstben fortyogó bájital egyre sötétebb színt ölt magára, a konyhát átjárja a füsttel keveredett savanykás illat lágy harmóniája. A tűz pattogása betölti agyam minden zegzugát, s lassan már elfelejtem, hogy milyen bájitalt is készítek, kinek és miért. Átadom magam a készítés örömének, az illatoknak, a fortyogásnak, szívem ritmusa, akár a tűz pattogása....

A szél felkavarja a frissen hullott havat előttem. Én még mindig nem látok semmit, majd hirtelen a semmiből előbukkan egy alak. Majdnem beleütközök. Hosszú fekete gyapjúkabátot visel. Deres, vállig érő haját, felborzolja a szél. Fekete szembogaraiból rögtön kiolvasom, hogy akar valamit. Elnézést kérek és megyek tovább. De nem jutok messzire, mert a következő pillanatban, már megint előttem áll. Arcára kiül egy szemtelen vigyor, majd felkacag, amivel teljesen megfagyaszt. Érzem, hogy a...

Abban a pillanatban halk dobbanást hallottam a hátam mögül. Időm sem maradt megfordulni, s felkutatni a zaj forrását. Hideg kéz ragadta meg a vállamat. Sikítani akartam, de mégsem tettem, nem is tudom, miért? A jeges kéz gazdája ott állt velem szemben. Magas, arányos termetű férfi, s a bőre, akár a sápadt tavaszi hold, még nálam is fehérebb. Nem tűnt kifejezetten izmosnak, ám szorítása a vállamon mélyen rejlő hatalmas erőről tanúskodott. Zöld szemei élénken csillogtak, azonban komoly tekintetébe...

S nem a kín volt a legrosszabb. A belsejét marcangoló, megmagyarázhatatlan érzések, melyeket nem tudott elfogadni. A sötét gondolatok Tomról, melyeket legszívesebben kiűzött volna a fejéből. De nem lehetett. Már nem tudott a szívére hallgatni, nem tudta eltüntetni azt a sok mindent, ami történt...

Hirtelen megmozdult a föld. A levelek szétrepültek és a lány egy hálóban találta magát és amint észbe kapott a háló már össze is zárult a feje fölött és fél méter magasan lógott a levegőben. Egyenes fekete haja lobogott, ahogy fickándozott, hogy kijuthasson. Izmos testét megfeszítette, de nem használt semmit. Zöld szemi a félelemtől elhalványodtak. Szája remegett...

Laura ellökte magától a fiút és a bárpulthoz lépett. Rendelt egy sört és amíg várt körülnézett. A helyiség tipikus éjszakai diszkó hangulatát idézte. Villódzó fények. Tág táncterek meg minden. Pár perc múlva megjött a söre. Laura félig kiitta az üveget és megrázta a fejét. Kissé a fejébe szállt az ital, de utána ismét beleivott. Még egy-két üveg sört ivott és már ettől igazán becsípett. Kicsit szédült, de jól érezte magát. Hirtelen kicsit megbillent a széke. A háta mögé nézett és két fiút...

A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.
Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam.
Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól ismertem, a legjobb barátaim voltak...