Tessa és a halottak városa 1. fejezet: Álomháló

A sötét toronyóra 12-t ütött. A távoli harangszó felverte a kihaltnak látszó város csöndjét. A tizedik emelet 94-es szobájában egy lány hentergett az ágyában. Zavarták az álmát. Tessa szinte minden apró neszre felébredt. Mikor az óra, éjfélt jelzett, hangos pityegéssel, a fekete hajú lány felkelt. Az ablakhoz tántorgott, és kinyitotta azt. Kintről befújt a hideg északi szél, egyenesen az arcába, ami egy kicsit felfrissítette az eltompult érzékszerveit.
Lenn az utcán sötét árnyak sorakoztak. Egy egész árnyék hadsereg. Tessa nem láthatta az alakváltókat. Figyelték őt. Minden egyes levegővételéről tudtak. Az ügyvédként dolgozó, fiatal lány semmit nem sejtett.
Miután egy kicsit felfrissült, Tessa felhúzta a köntösét és kiment a konyhába. Főzött magának egy gyenge kávét, majd megpróbált visszaaludni. Amint lecsukta a szemét, már érezte a dermesztő hideget. Azt hitte a nyitott ablak az oka, ezért nem foglalkozott vele. De nem tudhatta hogy a hideg nem kintről jön. Az álma volt fagyos, ami folyton megismétlődött. Mintha valamit tudatni akarna vele.

Tessa álmában egy sötét folyosó jéghideg márványpadlónján járt. A lábán nem volt cipő, ezért minden egyes lépés kínszenvedés volt neki. Nem tudta merre megy, csak követte az érzékeit. A padló olyan hideg volt, hogy Tessa azt hitte menten megfagy.
Hirtelen egy elágazáshoz érkezett, ahol valamennyit tágult a látóköre. Egy épületben volt, ami egy templomhoz hasonlított . De nem az volt. A folyosó, szélén kézzel faragott korintoszi oszlopok sorakoztak.
A márványoszlopokat sűrűn benőtte a kék borostyán.
Az jobb oldali folyosót ellepte az ezüstszínű köd, de a ball oldali végén fény derengett. Tessának választania kellett. Vagy megy tovább az ismeretlenbe, vagy a biztonságot nyújtó meleg fény felé. A lány nem sokat töprengett rajta. Már majdnem elindult volna a fény felé, mikor megbotlott valamiben.
Akkor vett észre, hogy nem a hálóingje van rajta, hanem egy hosszú középkori bársonyruha. A ruha alatt érezte, hogy szorítja a csípőjét a szorosan megkötött fűző. Alig bírt lélegezni tőle.
Nyakában egy kis aranyláncon, egy nagy medál lógott.

A medálon Tessa vésett jeleket látott. Nem tudta mit jelentenek, de szörnyen ismerősek voltak neki.
Hirtelen mögötte becsapódott egy ajtó. Tessa megdermedt a félelemtől.
Valahonnan messziről egy halk segélykiáltást hozott a szél.
- Jönnek! - villant át a lány agyán, bár nem tudta, kik, és honnan.
Felemelte termetes szoknyáját, és futni kezdett a biztonságot nyújtó fény felé. De nem volt elég gyors.
Érezte hogy követik. A háta mögül hangos csaholást halott. Amint futtában hátranézett, még láthatta a 12 vörösen izzó szempárt, majd elmosódott a kép, mivel hirtelen beleütközött egy előtte álló alakba.
Egy férfi volt. Szeme vörösen izzott.
- Kérem mentsen meg. - suttogta Tessa alig hallhatóan, mire a férfi arcán torz vigyor jelent meg.

Ekkor már beérték őt a farkasok képében megjelenő alakváltók. Tessa lassan körbenézett, de annyira sötét volt, hogy nem látott egyebet, mint 13 vörösen izzó szempárt. Akkor vette észre, hogy az előtte álló férfi jobb szemét fekete szemvédő takarta, és azt is hogy ő szintén középkori ruhát viselt. Hosszú fekete palástja a padlót söpörte, mikor elfordult a lánytól. Tessa éles fájdalmat érzett a hátán, ami rögtön kijózanította a rémálmából. A földön feküdt az ágy mellett. A felkelő nap sugarainak fénye beborította a szobát.
- Biztos leestem. - gondolta magában, majd lassan feltápászkodott, az előszobai tükörhöz ment, és alaposan szemügyre vette a hátát.
Ledöbbenve meredt a tükörben álló képmására.
A derekán egy piros ötágú csillag rajzolódott ki.

Folytatása következik!