Horror történetek - 70.oldal

A farkasember felfigyelt a kiabálásokra, de még utoljára megpróbálta elérni Petit, majdnem elkapta a fiú lábát, de csak megkarmolni tudta, ezért elüvöltötte magát a gyerek. Péter kezébe vette utolsó fémrúdját, de azt nem hajította el, azzal böködte volna, ha tovább nyúlkált volna hozzá, de váratlanul nagy lendületet vett és a lény pont arra az ágra ugrott, amelyiken ő állt. A fa viszont nem volt ilyen erős és eltört, két kezét feltartva Peti zuhant lefelé, ugyanúgy ellenfele is, ám egy...

Visszaindult, ám ekkor hírtelen valami elsuhant a feje fölött. Nyakát összehúzva és kezét felrántva dőlt neki a falnak, hogy ne essen rá semmi, de nem esett. A szíve gyorsabban kezdett dobogni és szaporábban vette a levegőt is. Az, ami az előbb átugrott felette, a tetőről jött és a lánytól pár méterrel a hóban ért földet halk huppanással, ám mikor ezt történt a zaj váratlanul megszűnt. A farkasember kaparta a cserepeket, hogy kijöjjön valaki, de nem bízta a véletlenre a dolgot, ezért Franci...

Fájdalma elviselhetetlen volt, de fogait összeszorítva tűrte a kínokat és azon gondolkozott, most mit tegyen. Hason csúszva próbált távolabb jutni a motortól, hisz az a lény biztos ott keresné először. Nem jutott túl messze, mert orrát megcsapta a farkasember bűze, de mire hátra nézett volna, hátára egy láb nehezedett és belenyomta arcát és egész testét a hóba. Nem tudott védekezni, energiája percről percre csökkent, ám hírtelen a fájdalma a tető pontjára érkezett...

- Állítólag valamilyen állat kószál szabadon. A Norbit is valami állat támadta meg úgy halottam.
- Sanyit is állítólag. - mondta szomorúan visszaemlékezve.
- Nem tudom. Nem hinném, hogy egy őrült lenne a faluban, pont itt? Szerintem valami vadkutya lehet az, sokkal jobban eltudom, képzelni. Annyi bazi nagy dög van ebben a faluban, egyáltalán nem lepne meg, hogy az egyik megveszett volna és elszabadult...

Férje fültől – fülig átvágott torokkal hevert a függönyök között, vörös vére megfestette a környező díszleteket. Egy utolsót vicsorító halálfej ábrázattal bámult a családjára, akik a döbbenettől meg sem tudtak mozdulni. Kezei, lábai görcsösen kifacsarodva, tekergőztek, az élet leghaloványabb lehelete sem pislákolt már a szerencsétlen férfiben.
Eközben a gyerekek kint a színpadon behunyt szemekkel és tátott szájjal álltak, várták a csodát a Mikulástól. Kovácsné néhány másodperces...

Én ekkor nem bírtam ki... -velünk is azt akarja tenni, mint a két házaspárral... de én nem hagyom...- gondoltam és egy ugrással ott termettem a számszeríjnál /akkor életemben nem lőttem olyasmivel.../ Amint felvettem becéloztam a feltehető gyilkost... Lőttem, és talált... átszúrtam vele a nyakát... reszkettem... minden bajom volt... nem tudtam elhinni, hogy azt tettem... elvettem egy ember életét... azzal próbáltam meggyőzni magam, hogy csupán egy álom mindez... csak egy rossz álom......

- Miféle virágok ezek?
- Temetővirág. Gondolom a neve logikus számodra. Azt mondják, a halottak testéből táplálkoznak, de ehhez a sírokon kéne burjánzaniuk, nem pedig azoktól minimum 2 méter távolságban. Felvetődött az is, hogy a légkörből táplálkoznak, de szerintem ez baromság, gondolom, joggal. Igazából racionális magyarázatot nem találtak még rá, és valószínűleg nem is fognak...

Biztosan egy kutya az biztattam, bátorítottam magam, de amikor egy farkas megállásra kényszerített ronda vicsorgó pofájával, megdermedve néztem őt. Az egyik kéz elkapta a bokámat, majd egy másik és több; az összes kéz úgy megragadott, hogy képtelen voltam kiszakítani magam. Elestem, és ott feküdtem a földön a kezek szorításában. A farkas lassan felém somfordált, majd kitátotta száját és átharapta torkomat…

- Ó egek!- úgy tűnik, Jüliett mindjárt elájul- én itt megvárlak titeket. Ezen a síron. Siessetek!
- És itt maradsz egyedül?
- Áááááááááááh- sikított Jüliette- nem! Nem! Nem, és nem! Vigyetek!
- Akkor vonszold le magad arról a sírkőről, és gyere.
- Úgy értem, kézben!
- Felejtsd el, Jüliett. Gyerünk emberek!- a szólítottak vonakodva bár, de követték Azut, aki nyeregben érezte magát Ulla néni helyett Zelmával...

Nem zavarta, hogy fájdalmat okoz. Csak azt érezte, hogy magáévá kell tennie a lányt, ennyire még sohasem uralkodott el rajta a vágy. Letépte róla a lenge nyári ruhát, kiszabadította magát a farmerjából, a művelet elég sokáig tartott, ugyanis fél kézzel még mindig fogta a lányt, nehogy elfusson. A biztonság kedvéért még egy pofont is lekevert neki, nehogy sikítani kezdjen...