Horror történetek - 33.oldal

- Ma hajnalban találtak még egy halott lányt. Ugyanúgy végeztek vele, mint a legelsővel, a teste is olyan állapotban van, de még nem indult jelentős oszlásnak. Óhajtja megtekinteni? - természetesen Jason óhajtotta. A rendőrőrsre rohantak, ahol a patológus már elkezdte a holttest vizsgálatát, és éppen kiszedte a lány törzsén található varratokat, hogy betekintsen mögéjük...

- Itt is vagyok. Hogy érzed magad? Kezdhetjük? - közben kerestem egy fogót is.
- Jól, olyan jó játék lesz. Készen állok doktor bácsi - nevetett megint.
- Először is elvégezzük az Y metszést - mondtam, és beleszúrtam jobb vállába a kést. Ő felsikított, de folytattam a műveletet. Ball váll, majd le a szeméremcsontig. A vére lassan csordogált le a földre, közben elviselhetetlenül hangosan üvöltött...

Ahogy söpröget, zajt hall a ker felől. Odasétál, és egy tolvajt pillant meg. Kezében balta: a nagy öreg diófát igyekszik kivágni. Az öregember rémülten figyeli: mit is tehetne ellene. Óvatosan visszaoson a házba, nehogy észrevegye a tolvaj kitudja még a végén öreg életére is rátör...

Miska, mindenki fuvarosa a latyakos őszidőben szorgalmasan fuvarozta a portákra a Tűzépről a szenet, tűzifát. Történt egyszer, hogy a tüzelő házhoz szállításakor a nagy sárban elakadt a kocsi az Alvégi úton. Hiába biztatta a hatalmas muraközi lovakat.– hé, Sári, Manci! Ne, te ne! Hé’! –ordított kiveresedett arccal, s leugorva a bakról maga is beállva a lovak mellé próbálta kizökkenteni a kocsit a kátyúból...

Jéghideg szemeket érzek magamon, a tarkóm bizseregni kezd, és hallom, ahogy az apró kavicsok megcsikordulnak a hátam mögött. Mire megfordulnék, a lapockáimon puha mancsokat érzek hatalmas karmokkal, és sátáni leheletet a nyakamon...

A nő egy erős taszítással az ajtó felé lökte a férfit, aki kis híján átesett a küszöbön. A férfi megkapaszkodott az ajtófélfában és néhány pillanatig csak rémülten bámult le a lépcsőn. Már tudta, hogy nincs választása, innen nincs visszaút. Ahogy ezt a tényt tudata is kezdte befogadni erőt vett magán...

Másnap csoport bontás volt az egyik óránkon,amin sajnos nem csökkent a félelmem a vézna kis srác iránt, sőt, inkább fokozódott, mivel most közelebb láttam beszélni. Nem volt egy felemelő látvány. Olyan színű volt a fogsora, mint a virágföld, netalán a szén. Innentől kapott tőlem olyan neveket, hogy kokszos fogú, virágföld fogú, amiről igazából nem tehetett...

A rémület már elmúlt a hangjából, csak egy langy félelem maradt. Ekkor halkan, nehogy felébressze párját, visszahajtotta fejét a párnára, és átölelte a halott férfit. Csak egy kis nyál folyhatott ki a szájából, gondolta Suzie. Mindig folyatja kicsit, ha nagyon mélyen alszik. Nem is sejtette, hogy amit meleg nyálnak hitt valójában vér...

Mikor oda ért a lakásukhoz tartozó pincerészhez, döbbenten szemlélte, hogy a lámpa nem világít be a rácsokon. Mintha a fény számára áthatolhatatlan fal állna ott. Megrázkódott félelmében. Egy újabb kulcsot keresett meg a karikán, mely a rácsos ajtón lévő lakatot nyitja. Reszketett a keze...

Mikor rohantam fel a szobába a lépcsőn, furcsa bűz csapta meg az orromat. Akkor éreztem ilyet, amikor a kutyánk Suzy meghalt, csak ez a szag most sokkal erőteljesebb volt. Mikor végre felértem földbe gyökerezett a lábam. Egyszerűen nem hittem a szememnek...