Cooking with a serial killer

Eközben Armin egy vacsorát adott egyetemi barátainak. Sherryvel, és borral oldották gátlásaikat, a lányok harisnyakötője hamarosan lazulni kezdett, csakúgy mint ellenállásuk gavallérjaikkal szemben. Armin szerencsére nagy házban lakott, sok szép szobával. Minden szobára jutott egy pár, miután elfogyasztották az italkészletet, és a marhasültet. Az egész házban csend honolt. Csak néhány pár kéjes nyögései szűrődtek ki egy-egy szobából, és Armin mosolyogva hallgatta őket. Hajnalig ült a szalonban egyedül. A barátai mindannyian aludtak már, kimerültek a szerelemtől, és a mulatságtól. Csak Ő ült ott egyedül, és egy cigaretta füstjébe bámulva nosztalgiázott. Nem is hitte el, hogy idáig megúszta. Enyhe mosolyra húzta a száját, és belekortyolt a kezében tartott félpohárnyi vörösborba. Visszaemlékezett az élete minden jó, és rossz történésére egyaránt, majd felállt. Letette poharát, és elnyomta a cigarettát a legközelebbi hamutartóban. Egyszerűen besétált az egyik szobába, ahol két szerelmes barátja aludt. Aznap nem jött ki többet.

Jason már ébren volt. Éppen azon gondolkozott, hogyan kaphatná el a gyilkost, amikor kopogtattak az ajtón. Casta rendőrfőnök volt az, és új híreket hozott.
- Ma hajnalban találtak még egy halott lányt. Ugyanúgy végeztek vele, mint a legelsővel, a teste is olyan állapotban van, de még nem indult jelentős oszlásnak. Óhajtja megtekinteni? - természetesen Jason óhajtotta. A rendőrőrsre rohantak, ahol a patológus már elkezdte a holttest vizsgálatát, és éppen kiszedte a lány törzsén található varratokat, hogy betekintsen mögéjük.
- Jó reggelt, Ön bizonyára Mr. Harvey. A nevem Jonathan Crepsley, én vagyok a város kórboncnoka. Hallottam az egyik barátomtól, aki az egyetemen tanít, hogy Ön remek orvostanhallgató kiemelkedő eredményekkel. Ha megkérhetem, segítsen megvizsgálni ezt a fiatal hölgyet itt- mutatott a boncasztalra, ahol egy 25-30 éves hosszú sötét hajú nő feküdt. Teste nagy részét zúzódások csúfították, itt-ott látható volt néhány vágás, amit ismeretlen tárggyal ejtettek. A szemei nyitva voltak, és arról árulkodtak, hogy halála utolsó pillanatában borzalmas kínokat élt át. Tehát a gyilkos durvábbra vette a figurát. Ezt a nőt élve boncolta fel, a legelsőt csak a halál beállta után. Kezdett mélyebb vizek felé evezni. Amikor Jason a nőre pillantott, összeszorult a gyomra a gondolattól, hogy talán Teresa is így végezte. A tetem minden négyzetcentiméterét átvizsgálták. Nem akadtak új nyomra, és ez mindannyiukat mélységesen frusztrálta. Meg kellett találniuk a gyilkost, de nem tudták, milyen irányba induljanak. Akkor jött egy bejelentés, hogy egy nőt megtámadtak a Jefferson sétányon előző éjjel, de megmenekült, és szeretne személyleírást adni a támadójáról. A férfit 20-25 év közöttinek írta le. Állítása szerint a férfi magas volt, és eléggé szikár. A nő azt is elmondta, hogy a férfi nagyon agresszívnak tűnt már messziről is, és hogy egy vadászkéssel kényszerítette térdre. Az utolsó fontosnak nevezhető paraméter a férfi hajszíne volt - szőke. Amint az eset kitudódott, a város lakóin pánik lett úrrá. Követelték, hogy fogják el a gyilkost, és végezzék ki, mielőtt még több polgárt pusztít el bestiális módszereivel. A rendőrök és Jason továbbá tudták azt is, hogy a gyilkos remek anatómiai ismeretekkel rendelkezik, ennek fényében feltehetőleg orvos, patológus, vagy...orvostanhallgató lehet. Jasonre nem illett a leírás. Azonnal lekerült a gyanúsítottak listájáról, és tovább segédkezhetett a nyomozásban. A város rettegett. Átnézték a nyilvántartásokat a rendőrségen, a városházán, de csak 3 olyan fiatalembert találtak, akire illett a leírás. Armin Kurtent, Joachim Meyerst, és Malcolm Malcolmsont. Joachim Meyers lakásában semmit sem találtak. Egyszerű, vidéki orvos volt, aki néhány évvel korábban költözött a városba, hogy ott praktizáljon. Malcolm Malcolmson egy építkezésen dolgozott, hogy fizetni tudja a lakbérét. Nála sem találtak semmit, egyszerű szegény egyetemista volt, aki ambícióit megvalósítandó a városban telepedett le. Jason legjobb barátja volt az utolsó. Armin Kurten. A városban ekkor már a Walnut Grove-i kórboncnokként emlegették a gyilkost. Még a férfiak sem mertek kilépni az utcára sötétedés után. Jason imádkozott, hogy ne Armin legyen a gyilkos, amikor a rendőrökkel együtt odaért ahhoz a bizonyos házhoz. Az elfogatóparancs már a kezükben volt, és Jason tudta, hogy nem haboznak majd, ha használni kell. Bekopogtattak az ódon tölgyfaajtón, néhány percen belül pedig megjelent Armin szőke üstöke.
- Á, biztosurak! Miben segíthetek?
- Armin Kurten, parancsunk van a háza átkutatására! Ha akadékoskodni próbál, azonnal bevitetem a fogdába, és ki sem engedem ítéletnapig!-mennydörögte Casta felügyelő. Armin csendben, mosolyogva lépett hátra az ajtótól, és betessékelte a rendőrök csoportját. Mögöttük belépett Jason is, és futólag egy sátáni vigyort vélt látni Armin arcán. A földszinten nem találtak semmit, de az emeletre felérve borzalmas bűz csapta meg az orrukat. Az egyik szoba ajtaja lakattal volt lezárva, és Armin nem tudta odaadni nekik a kulcsot, ezért betörték az ajtót. Az a borzalom, amit odabenn láttak, felülmúlta minden képzeletüket. A plafonról drótok lógtak, a drótokon kibelezett állatok tetemei bűzlöttek. A legtöbb már jócskán oszlásnak indult, apró fehér férgek tekergőztek a hasüregükben, és szemgödreikben. A szoba tele volt legyekkel, és ketrecekbe zárt, még élő macskákkal, és nyulakkal. A helyzet egyre érdekesebbé vált. A háznak már csak egyetlen szintje maradt, amit át kellett vizsgálniuk. A pince. Armin csuklóján ekkor már bilincs díszelgett, és egy testes rendőrtiszt társaságában várakozott a hallban. A többiek betörték a pince ajtaját is, és lámpásaikkal világítva levonultak a pincébe, a lehető legborzasztóbb borzalmak útvesztőjébe. Odalent undorító szagok terjengtek. A helyiség közepén három asztal volt, mindegyiken kibelezett, még friss női tetemek. A földön egy férfi maradványait is megtalálták. Formal-dehydes üvegekben szemgolyók, körmök, sőt, néhány kimetszett csikló is helyet kapott. A pince egyik beugrójában találtak egy gáztűzhelyet - ekkor állt össze a kép. Armin Kurten egy kannibál sorozatgyilkos volt, aki áldozatai belső szerveit megfőzte, megsütötte, majd elfogyasztotta, esetleg díszvacsoraként, marhahúsnak csúfolva feltálalta a barátainak. A tűzhely mellett találtak egy naplót is, amiben Armin leírta, melyik szervet hogy kell elkészíteni ahhoz, hogy igazán ízletes legyen, leírta a főzés, illetve sütés maximális időtartamát, a szükséges fűszereket is listázta, végül mindegyik "recept` alá odaírta : "Bon Appetit!". Amikor Jason elolvasta az emberi agyvelő elkészítésének módjait, rájött, hogy amit Armin a betegsége idején ajándékba vitt neki, nem más volt, mint egy emberi agy. Végül a pincéből nyíló kis szobában megtalálták Teresa holttestét, és mellette egy levelet. A test erősen oszlásnak indult már, de Jason felismerte az öltözetéről. A levélben Armin leírta mindazokat a borzalmakat, amiket Teresával tett. Sőt, megosztotta azt is, mi volt az indíték.

"Drága Jason!
Tudtam, hogy nem sokáig bujkálhatok előled, hiszen egy nagyon okos ember vagy, akinek semmit sem jelent egy-egy logikai feladvány megoldása, vagy éppen egy sorozatgyilkos kézre kerítése. Decemberben itt voltál nálam egy házibálon, és én az alkoholmámor okán feltártam előtted Teresa iránt táplált gyengéd érzelmeimet. Hamarosan vissza is éltél a bizalmammal, és feleségül kérted Teresát. Az eljegyzésetek után egy nappal még elmentem hozzá, és könyörögtem, hogy ne tegye ezt velem, de kettőnk közül téged választott. Mindig is jobb voltál nálam mindenben. Az egyetemen téged dicsértek a professzorok, Teresa téged akart élete párjául. Meg kellett bosszulnom, hogy elvetted tőlem a szerelmemet, és ezt csak úgy tehettem meg, hogy megöltem őt. Igen. Fejbevágtalak azon az éjszakán a parkban, Teresát pedig elkábítottam egy kis cloroformmal. Azután idehoztam, megkötöztem, és amikor magához tért, elkezdtem a teste szikével való feltérképezését. Először a beleit szedtem ki, majd a máját, és a veséit. A veséit azonnal megsütöttem, nagyon finomak voltak, szinte olvadtak a számban. A barátaimat is meginvitáltam aznap egy vacsorára, nekik is ízlett az a lágy, friss vese. Miután a barátaim elmentek, hajnalban felboncoltam Teresa koponyáját, kiemeltem az agyát, és megsütöttem, délután pedig elvittem neked, mert beteg voltál, és gondoltam, jól esne egy kis sült disznóagy. Reméltem, hogy majd rájössz, én vagyok a szerelmed gyilkosa, és megérdemelted a büntetést, hogy el kelljen fogyasztanod az agyvelejét. Bárcsak tudtad volna, mit eszel éppen! Őszinte tisztelettel : Armin Kurten barátod."

A levél elolvasása után Jason hányni kezdett. Abban a percben, ahogy jobban lett, elkérte az egyik rendőr pisztolyát, felment a hallba, és agyonlőtte Armin Kurtent, majd önmagával is végzett. Elveszítette élete szerelmét, és a legjobb barátját - de véget vetett a Walnut Grove-i kórboncnok ámokfutásának. Armin Kurten szakácskönyvét ünnepi keretek között elégették írójával együtt.

(Kedves Olvasók! Zárójelben megjegyzem, Nauszikaá vagyok, és visszatértem. Némelyek örömére, némelyeknek pedig bánatára.:))