Fantasy történetek - 49.oldal

Az elfek csapata sem tétovázott, fegyverüket védekezőn maguk elé emelve rohantak az ellenfélre. Zein íját megfeszítvén távolról lőtte a goblinokat. A nyílvesszői egy idő után nem találtak célba... a gonosz elfnő irányítgatta őket Zein társait leöldösvén, aki kardját előrántván rohant a többiek segítségére. Bledth a bájos, de kegyetlen elf-boszorkányt szemelte ki áldozatul...

A szülei aranyvérűek – voltak. Ahogy én is. Durván 500 éves tiszta vérű, és büszke felmenőim vannak. De ugye, mint minden családban van fekete bárány. Hát ebben a családban én vagyok… Nem érdekel a rang, a mágia, a név, és a vér...

- Á! Hát itt is vannak! - sziszegte a nagyúr, ahogy meglátta a párost. Lily a földet nézte és úgy ment a halálfaló után. Bella és Lucius megvető tekintettel néztek a vörös hajú újoncra. - Lucius!
- Igen, Nagyúr?
- Van egy feladatom a számodra, és Lily számára is. - az említett lány nyelt egyet. - Meg kell ölnötök valakit, aki nem adta meg, amivel tartozik. Egy kentaur, és a családja. Az Árny erdőben. Örülnék, ha az egyik áldozatot Lily ölné meg...

Ahogy ránéztem, éreztem, hogy gyorsabban ver a szívem. S a külvilág már-már megszűnni látszott, mikor Bernard főpap asztali áldásra emelkedett. Dest dicsőítettük szavainkkal, megköszönve a mai napot, majd vacsorához kezdtünk. Carolyn újabb papok, s papnők érkezését hirdette, s a jövőbe látott még újabb növendékeket is kik messzi földről érkeznek majd. Merthogy ő birtokolta azt a fehér mágiát, mi felnyitja az ember szemét a jövőre...

Eleinte szuper volt minden, de mikor elmentem pár barátnőmmel a mosdóba, a tükörben megláttam, hogy az addig szőke hajam elkezdett feketedni, és hogy a fülem mögött... szóval elkezdett ilyen ronda lenni a bőröm... - mondta szipogva, s hogy elnyomja könnyeit, nagyot kortyolt a forró teából - hiába dörzsöltem, vagy próbáltam bármivel is leszedni, nem sikerült. Mostmár tudom, hogy soha nem is fog sikerülni...

A lány ismét belekortyolt a pohárba, s fanyarú arccal lenyelte az italt. Ám ekkor a lány ismét előredőlt az ágyon, belemarkolt a takarókba s hatalmas sikoltással visszadőlt az ágyba.
Ebben a pillanatban mintha minden megállt volna. A mormoló csuklyás elhallgatott, s a másik kettő is abbahagyta a munkáját. Halotti csend ereszkedett a szobára, hogy szinte hallani lehette a lány ziháló lélegzetét...

- Ez a varázstárgy megsokszorozza a mágiahasználó erejét, így komolyabb varázslatra is képes. Nektek adom, ha találkozni akartok vele, vigyétek el neki - s átnyújtotta a lánynak.
- Rendben van, megpróbáljuk, remélem, sikerrel járunk, de ha nem akkor arra jobb nem is gondolni... - sóhajtott Esyer. Elrakták a gyűrűt, s elbúcsúzván a fiútól tovább indultak.
- Hát akkor irány a várbörtön - adta ki az útirányt a lány...

- Szilvásvárad – szólt Harry kitűnő magyarsággal. A sofőr bólintott, majd elindította a taxiórát, és elindult ő is. Az út hosszú volt, de Harrynek tetszett az ámulat, amit a két lány mutatott a csodálatos magyar hegyi erdők iránt. A patakok, amik mellett elmentek, míg el nem érték a Bükk hegység csodálatos városkáját. Kifizették a számlát, majd elindultak az utcákon át, hogy megkeressék Emili otthonát...

- Egy bonyolult bájital által előkészített átok. Vér kell hozzá, és hogy mind a két fél igyon az italból. Az átok lehetővé teszi a mások feletti uralkodást, de nem úgy, ahogy ez a szó szoros értelmében értendő.
- Hanem?
- A testben betegséget tud okozni. Belső fájdalmat. Halált. Vagy bármi mást, amit gondol. Irányítani nem tudhat, arra az imperius is elég lett volna, de ez fájdalmasabb...

Úgy tizenegy fele kopogtattak a Godric’s Hollow-i ház ajtaján. Peter Pettigrew egy csokor virággal, kissé idegesen lépett be James invitálására. A virágot átnyújtotta Lilynek, aki vízbe tette, majd az ebéddel foglalatoskodott, míg a két másik beszélgetett. Féregfark elmondta, hogy hol dolgozik, és említette, hogy Dumbledore megkereste a Főnix Rendjével, és örömmel vállalta...