Egyéb történetek - 70.oldal

Vivian hozzábújt szorosan és simogatni kezdte, majd a szájával kényeztette, csókolta a mellkasát a combja belső felét, a hasát, majd lassan körkörös mozdulatokkal eljutott az újra duzzadt hímvesszőig. A férfi felnyögött és húzta magára a lányt, aki könnyedén csusszant bele a hatalmas cövekbe. Most a lány kezdett ütemes táncba és közben a szeretett férfit nézte, akinek határtalan boldogság látszott az arcán...

Gyönyörű szép lány volt, ha végigment az utcán, sok szempár szegeződött rá, sokan füttyögéssel, kiabálással adtak hangot a lenyűgözöttségüknek. De Ő mintha meg sem hallaná, szomorú arccal sétált tovább. Szexi, de mégis természetes módon járt, magától kihangsúlyozódott lenyűgöző, vékony, de mégis nőies alakja...

Egyek egy lasagne-t? E kérdés azt jelenti, hogy éhségszintem beérte fáradságomét, rejtett energiatartalékomra támaszkodva felálltam hát. Ki az ajtón, be a konyhába (hatot még nem léptem), hűtőajtó feltép, lasagne doboza széttép, mikróajtó klikk, lasagne placcs, mikróajtó klakk. Mennyi legyen? 9 perc. Teker, teker, Muuuu… Kinézek az ablakon és minden olyan nyugodt. Járjak egyet? Ha mennék, úgy érezném, csak azért megyek, mert mennem kell, ha maradnék, utálnám magam, hogy nem mentem. Pedig...

Elbúcsúzott az utolsó józan gondolatától is, megszabadult az előbbi különös érzésétől, mindentől. Kiürült elmével, szintúgy üres tüdővel, de sajgó szívvel szívta tele tüdejét a dohány, s fű keveréke alkotta füsttel. Az íz, a szag, túl megszokottá, túl ismerőssé vált számára az évek során. Már ismerte a műsort, várta, hogy a zsibbadtság agyába, karjaiba, lábaiba kússzon...

- Cső. Mond – rázott vele kezet Steve.
- Csak szólni akartam, hogy délután a BMX-esekkel leugrunk a parkolóba piálni. Jössz?
- Nem tudom. Lehet, hogy anyám nem enged el. – húzta el a száját Steve miközben a folyosó vége felé tekintgetett. Victor követte a tekintetét és elvigyorodott. Az aulába az alattuk lévő korosztály fodrász szakos lányai léptek be. Köztük a beszélgetés középpontjába Tina állt. Őt nézte Steve áhítattal. Vic ezt látta meg, és ezért vigyorgott. Tudta, hogy...

Aztán egy nap a híreket nézve meglátta az afrikai menekülttábort, ahol az a rengeteg ember élt összezsúfolódva, éhezve, sokan betegen. Anna érezte, hogy neki oda kell mennie, ott talán tud segíteni, tud valami hasznosat tenni. Megjegyezte a segélyszervezet nevét, akinek az autóját látta a híradós felvételeken, és másnap az Interneten rákeresve telefonszámokat is talált, és nekiállt a kapcsolatfelvételnek. A felajánlkozását szívesen fogadták, és találkozót beszéltek meg a szervezőkkel....

Kalitkám már rég nem börtönöm volt, sokkal inkább önként vállalt rabságom biztonságos otthona.
Elfelejtettem repülni, elfelejtettem az lenni, aki vagyok!
Taníts meg újra repülni, tanítsd, meg hogy kell élni nélküled.
Hogyan kell szárnyalni a messzi fellegekben? Hogyan kell nem gondolni rád?

Egyszer csak meghallottam, hogy a jobb oldal felől valaki a nevemet szólítja. Odanéztem. Majdhogynem az ajtónál, Joe, a hárfás, szólt nekem, hogy a telefonomat kiejthettem, mert most találta meg a földön. Hát igen..., ez vagyok én. Mindig elhagyom. Odaszóltam neki, hogy már hagyja ott, mert már kezdünk. Joe a kotta állványára helyezte.
Mi körbe voltunk véve mikrofonokkal. Szerintem túlzásba vitték a dolgot. Figyelmeztetés: Vigyázat! Támadnak a mikrofonok!
Nekem valami ilyesfajta...

Tedd fel a kérdést magadnak, hogy mit, miért csinálsz, és meglátod, nem lesz tipikus válasz, vagy az volt? Azért teszed, mert mindenki így csinálja, mindenki akkor és úgy?
Annyi kultúra van a világban, és mindannyian emberek vagyunk, miért élünk különbözően, miért hisszük mindannyian, hogy ahogyan mi élünk, az a legjobb? Megmondom. Mert emberek vagyunk.
Más szokások, más álmok, de egy mindig ugyanaz!
Az érzés, ami összeköt, amikor szeretünk valakit! Vigyázunk Rá,...

Ebben a pillanatban tudatosult benne, hogy fogoly lett ebben az ismeretlen országban, valahol az isten háta mögött. Nem értette, miért hagyta őt magára Fatima, és nem értette, hogy miért zárták be ide, pont őt aki, egy kis országból jött. Nem értette, hogy miért pont őt a magyar kezdő óvónőt rabolták el. Ezt az utat ajándékba kapta a nagyszüleitől, akik a diplomakiosztóján adták át neki a repülőjegyet. Életében még nem volt ilyen egzotikus helyen. A nagyszülők kitettek magukért és négycsillagos...